Először is az aktív bulizás, és mostanában legfőképpen a munka, és a megfelelési kényszer ellustított, de ez idő alatt sikerült némi statisztikai megfigyeléseket végeznem.
Tehát a Carnival alapvetően tősgyökeres amerikai cég ehhez képest a hajón mindössze 12 amerikai állampolgár dolgozik hivatalosan a 920ból ők legfőképpen 20as éveiket járó a szórakoztatóiparban elhelyezkedni kívánó fiatalok, akiknek itt „gürizni” megéri. Sőt mondhatni… szegénykéim uncsiznak a Bahamákon a minden héten, fixen kijáró 1 teljes szabadnappal, és az amúgy este 7- 11ig tartó munkaidővel. A showband gitárosával beszélgettem minap az amerikai történelemről, rövidített verzióban, es mikor oda jutott, hogy a partraszállás után, hogy kirúgták, az indiánokat, az angolokat, franciákat és mindenkit… felvilágosítottam, hogy lehet… ámde azóta, mindenki visszajött sőőt.. ezel már nem tudott vitába szállni.:)
A maradék munkaerő pedig a világ minden országából tevődik össze. Ez legfőképp véleményem szerint ismételten a „mocskos” anyagiakkal hozható összefüggésbe.
Érdekes, hogy a nemzetek annyira nem különülnek el, mert egy-egy munkakört azonos nemzet fiai látnak el, ezen kívül, ami még megfigyelhető ezen a statisztikán az adott országok angol nyelvoktatási kvalitásai.
A Kapitányunk jelenleg olasz, mint ahogy a mérnökök, és a hajótisztek többsége is, valamint akad köztük elvétve egy-egy horvát is… Lám-lám meddig merészkednek a feketetengeri medvékJ. A mostani kapitány, (ugyanis már olyan régen szolgálok a matrózszakmában, hogy kapitányváltás is volt…J) igazi társasági ember. Szeret szerepelni, szinte minden nap megszólít minket a hangosbemondón, szeret edzeni és aktívan részt vesz a crew programokon pl. legutóbb a Talent show-n de erről majd még később. A másik kapitányról azt se tudtam, hogy kapitány meg állítólag csak ping-pongozni szeretett, de azt nagyon. Az olaszok angol nyelvtudása, nehezen felmérhető, mert lusták angolul beszélni.
A „bébiszitterek” többsége, dél afrikai, vagy elvétve egy-egy angolt. Hiszen oda nyelvtudás kell, ez jellemző a Spa-ra is… de erről meg már írtam korábban.:)
Indiaiak uralják többségében shopokat is, valamint a fedélzeti műszakiak (nem tudom , hogy mi a hivatalos megnevezés) talán vízvezetékszerelők is… de mindenesetre mindig szép kék overálosok. A tisztmérnökök természetesen fehérben nyomulnak, véleményem szerint két okból: egyrész hogy láthassuk rajtuk a koszt… ergo ők is dolgoznak másrészt, hogy tesztelhessük a mosóporokat.:)
A burkolók overálja drapp, és általában Peruból jöttek ők azok, akik a nyelvet nem igen beszélik, de mindenesetre nagyon kedvesek mosolygósak és rendkívül romantikusak.
Persze vannak Afrikából is szép számmal, ők minden területen dolgoznak, ezenkívül vannak jamaicaiak is. A fekete és fehérek közötti ellentétet, vagy negatív diszkriminációt nem érezni itt a hajón a fehérek részéről, de némely afrikaiban benne él ez a régi seb, és volt rá példa hogy én éreztem kirekesztve magam köztük.J
A hajó szerintem több mint 60%-a ázsiai Indonéz kisebb arányban, míg fülöpszigetek-i annál nagyobb tömegekben fordul elő.
A pincérek, fotóasszisztensek között van jó pár kelet európai szomszéd, szerbek, ukránok, románok, macedónok, bolgárok. A magyarok mostanra egyre csak fogynak, bár igazság szerint eddig sem láttam őket sűrűn, pláne amióta Niki éjszakás. Leginkább csak Krisztit, de ha nem jön újabb magyar alakulat agusztusra teljesen egyedül maradok, aminek a hozománya az, hogy teljesen rákényszerülök az angolra, esetleg megtanulok „peruul”J (spanyolul), philippean-ul, olaszul, indonézül… legvégső esetben delfinül vagy sirályul.:)
Tehát a hajó tulajdonképpen, még ha nem is hivatalosan… de egyáltalán nem az Amerikaiak kezében van… ami a személyzetet illeti, azt hiszem elkalózkodtuk sikeresen.:)
Amire időközben rádöbbentem, hogy tulajdonképpen még egy szakmát ki kéne tanulnom a garantált meggazdagodás érdekében… Az egyetlen baj, hogy a tűtől és mindentől, ami ezzel összefügg, igencsak iszonyodom… de az amerikaiak pénze a tetováló szalonokban van. Minderre elég hamar rádöbbentem… itt szinte mindenkin van valami, ha valakin nincs nos, akkor több opció létezik.
1. Az illetővel valami baj lehet
2. Még nem szánta rá magát
3. van rajta, csak én nem látom…J
Lassan nem lepődöm, meg mikor egy termetes fehér bálnán masszírozás közben felfedezek egy „sexy” pillangót, vagy a megfáradt military-s hátán egy bibliai idézetet vagy: „aki az utamba áll eltaposom”- jellegű feliratot.
Rengeteg furcsa tetoválást volt alkalmam megcsodálni, amik meglehetősen vidám perceket okoztak, ebbe beletartozik, a szottyadt öregasszony hátán hatalmas rajzfilmfigura béka… ami az unokáját jelképezi.
A legjobbat két hete láttam. Az illető nőszemély kellőképpen megtermett példány volt, aki az élete párjával érkezett egy kis kikapcsolódást jelentő romantikus körutazásra. A masszázsra egyedül jött, így mindezt 20 perc után derítettem ki. Röpke dumcsi után nekiálltam a masszázsnak, és az első 5 percben felfedeztem rajta a házassági évfordulója dátumát két karika gyűrűvel keresztezve a jobb bokája körül… Magamban konstatáltam, na igen,őt is jól megbillogozták.:) Gyanútlanul folytattam tovább a masszázst mikor is a masszázs vége felé elértem a jobb felsőcombjához… egy hatalmas szív alakú kissé megolvadt nyalókára találtam. Az első gondolatom az volt, hogy talán a szerelmet jelképezi…J Miután a comb nagy volt, többször vissza- visszatértem, megcsodálni a művészeti alkotást. A sötétben nehezen vettem ki, hogy a nyalóka alatt valami írva van, és a vendégem boldog házasságának tudatában, első körben egy férjnévre tippeltem. Miután a betűtípus elég cirádásra sikeredett a dörzsölés masszázsmozdulatának 3. ismétlésénél majdnem belefulladtam a nevetésbe: az OLVADÓ szív nyalóka alatt ugyanis a nő szerelemmel kapcsolatos korábbi tapasztalata állt szabadfordításban: Szívás. Így hát a férjének aktuálisan mindig van lehetősége dönteni, épp melyik lábbal szeretne találkozni.:)
Az utóbbi időben körutazásra nehezen volt időm, hiszen az elmúlt egy hónap az új főnök beilleszkedésével telt… és ezzel kapcsolatosan a mi tréningezésünkkel. Az elmúlt 12 napban elég jelentőségteljes tréningben volt részünk, mert két fő-fő-fő főnök is ellátogatott hozzánk.
Ennek ellenére azért volt részem egy két jól sikerült buliban, és bár még nem tettem elérhetővé hamarosan láthattok egy-két tengerparti képet is. Sajnos időközben ismét elbúcsúztam egy-két jó baráttól, akik közül Emmát tényleg nagyon megkedveltem röpke pár hónap alatt, valamint a legtöbb magyartól is de lassan így 3 hónap után az első kezdeti nehézségek lezárulni látszódnak és lassan én mutogatom az elveszett újonnan érkezőknek a kis trükköket amikre ők tanítottak engem.
