Párosan szép...?..!

Párosban minden könnyebb, van kivel megosztani a gondodat, búdat, és négy kéz mindig többre megy mint kettő. Így hát talán joggal mondják hogy párosan szép... még a páros masszázs is, ha egyedül nem megy... :)

Szóval ha jobban belegondolunk valóban, az ember társas lény...

S miféle betetőzött huncut romantika, mikor a szívszerelmeddel mert szülinapja van, mert évfordulótok van, mert a mézesheteitek elején jártok, mert mert mert egész egyszerűen csak mert... Ő a Te szívszerelmed, és pont ezért meg akarod osztani vele az élményt...  

Így belibbentek a Spa-ba  ahol lágy zene szól, karnyújtásnyi távolságra édesdeden pihegtek a levendula illatú szobában egymás mellett, de az élmény fokozható...

Langyos simogató olajat csorgatnak végig a testeden és ahogy a meleg tej olvasztja lágyítja meg a csokoládét úgy olvad el és tűnik tova a Te testedben is a fáradság, az izomfájdalom és a stressz a hozzáértő kezeknek köszönhetően... 

S mikor lágy csengettyű hoz vissza az édes, lebegő, súlytalan álomvilágból oldalra nézvén ott van a szeretett társ ugyanolyan angyali mosollyal az arcán, mint ami a Te ábrázatodon is ragyog. 

No igen, és akik mindezt lehetővé teszik, azok mi vagyunk a masszőrök. Emögött az élmény mögött is sok a háttérmunka, amiből az édesen szendergő pár mit sem sejt. 

 Az első szerződésben égett bennem a bizonyítási vágy, hogy egyéniben állhassak pályára, aztán valahogy mikor végre nagy ritkán egyedül találtam magam egy- egy vendéggel kettecskén hosszú idő után, mindig hiányzott mellőlem az a kisegítő társ.

Az, aki befejezi az angol mondataim mikor elakadnék, aki megerősítően bólogat mikor magyaráznék, segít takarítani mikor épp elcsúsznék a következő vendéggel időben, kinyomtatja a nyugtát amihez én nem értettem ,- míg én szaladok a frissítő vízért... 

Szóval  jó partnerrel párosan szép volt, jó volt, sokat fejlesztett az angol nyelvtudásomon és rajtam, hisz ne becsüljük alá a tapasztaltabb masszőrkollégák kitapasztalt masszázsfogásainak jelentőségét. Fejlődtem, tanultam, és a szerződésem végére én voltam az, aki betanította az utánam jövőket, és valahogy ez a szerepkör szinte álandósult ebben a szerződésemben is.

Igazából mostmár mondjuk ki annyi partnerem volt, hogy egy kezemen sem tudom megszámolni... Mármint ha a masszőröket veszem számításba:) 

Így megtapasztaltam mindenféle típust van kivel könnyebb olyan is van akivel kevésbé. 

Mert hát ha a két masszőr között nincs meg az összhang, mit ér az egész levendulaillatú cécó?

Ha futószalagon jönnek a vendégek akkor bizony jól jön a segítség és bizony a hajón is sokszor futószalagon jönnek. 

Bár mindez balul is elsülhet: nem mikor kicsi a masszázsszoba, és összeütköztök, mert nem figyelitek, hogy a másik merre jár.... 

Vagy, ha az egyik többet magyaráz mint, te... Illletve kevesebbet, vagy éppenséggel nem figyel arra mikor kell befejezni a masszázst... Vagy olyan fáradt, hogy a vendég egyik kezét lazán elefelejtené megmasszírozni ha nem figyelsz... 

Idővel, persze összenőttök mint a borsó meg a héja, akárhogy is voltak nehézségek az elején... Kifonomulnak a fogások, és szó szerint is, olajozottan megy a csapatmunka...

Olyannyira, hogy esetenként túl jó az összhang és így mikor, már a nap végén a társad szemvillantásából tudod mit akar, és sokszor már a fáradság miatt is nehezen tartod vissza a nevetésed. 

Párosan szép... Semmiképp sem unalmas, mozgalmas, izgalmas... S mikor kinyitod a szemed a csengettyűszóra, és  Te relaxáltan lebegsz tovább az őrült hajsza nekünk tovább folytatódik, mindaddig míg minden vendéget le nem lazítottunk.

Közeledik a Karácsony...

Igazából külön tölteni a Karácsonyt sosem töltöttem még külön, de valahogy mindig is úgy éreztem, ez inkább az otthon maradt családtagoknak lesz nehezebb mint nekem. Otthon valószínűleg esik a hó és fahéj illatú minden, miközben a retekklubbon 1000szer adják le a reszkessetek betörőket Ti beiglivel tunkoljátok a forralt bort... Igazán nem akarok szerénytelenkedni, de minden adott, ahhoz, hogy kicsit jobban hiányozzak mint egyébként. 

Ugyanis a karibi hajós karácsony semmiben nem emlékeztet az otthonira, így jobban tudok arra figyelni amiért kijöttem, és leginkább a jövő évi karácsonyi terveim foglalkoztatnak, miközben persze ugyanúgy hiányoztok mint eddig.

Szóval itt Tampában süt a nap bár néha esik és köd van mégis csak a CNN-en látom az amerikai hóhelyzetet. Azért az, hogy a karib térségben is "tél" van, mi is érezzük... Többször hullámzik a hajó, és jobban, mint amire tavalyról emlékeztem. Tengeri beteg ennek ellenére még sosem voltam, bár már megtapasztaltam az "élményt" milyen az, ha a vendégem az...

Azt nem kell sokat magyaráznom, hogy mennyivel másabb az amerikai karácsony mint az otthoni. Igazi cukorszirupos kampós piros-fehér nyalókával teli és persze, rénszarvas és Mikulás mindenütt. A hajót már november közepén feldíszítették így egy hónap után nem hoz lázba a karácsonyfák látványa sem. Szóval a karácsonyi hangulat teljesen más, nyoma sincs a meghittségnek leginkább csak a télapus feelinget érzem Frank Sinatra-s nótákkal. Azért készülünk mi is. Lesz spas karácsony és persze ünnepelni szeretnénk a magyarokkal is. Cozumelben van egy Dracula nevű román étterem, amit egy román-magyar srác üzemeltet.  Állítólag annak idején ő is pincérként kezdte, majd mexikói feleséget választott és most a magyar-román- balkáni otthoni kaját hiányoló hajósnépség körében bizony ő nagyon népszerű és keresett sztár. Van a menün töltött káposzta, paprikás krumpli, gulyás leves... Hát elvileg az a tervünk karácsonyra rendelünk tőle mi is és a hajón megesszük közösen Szenteste. Valahogy teljesen más de valahogy mindennek van hangulata. 

Természetesen a cukorszirupos amerikai karácsony nem karácsony karácsonyi show nélkül, ahol persze mi is szerepelhetünk. Ez emlékezteti a vendégeket arra, hogy mi a családunk és a barátaink nélkül a hajón töltjük a karácsonyt így tessék minket sajnálni. 

A vendégek viszont imádják ezt a felhajtást láttam tolószékben ülő, hosszú fehér szakállú nagypapát aki egész héten mikulássapkában bohóckodott a feleségével együtt.

Volt olyan vendég, aki mindennap más kitűzőt viselt, és igencsak felajzott állapotba került, mikor megdícsértem érte, olyannyira, hogy az utolsó seaday-en az összes létező kitűzőjét és bizsuját feltette állítólag többek között az én kedvemért is...

Szóval a nagy nap közeledik de valószínűleg nekünk ugyanolyan lesz mint a többi. 

Mégis történt múlt héten olyan dolog ami megrendített és kizökkentett a mézeskalácsház világból. Épp az edzőteremben futottam, mikor arra lettem figyelmes, hogy a táncoslányok ijedten keresik a telefont. Egy idősebb 50 év körüli férfi egyszercsak összeesett és pár másodpercre meg is halt. Szerencsére a segítség gyorsan jött, újraélesztették és még miután Cozumelben voltunk, azonnal kórházba került. Mostanra állítólag úgy ahogy jól van. Milyen múlandó az emberélet, de szerencsére neki egy második szülinap adatott meg. 

Készülgetünk, lélekben amennyire tudunk, azért karácsony előtt még jelentkezem. Élvezzétek ki a beiglit és gondoljatok rám is!:)

Az utazó

Kalandra vágyik szinte mindenki... Mióta világ a világ, hajt a vágy... Útra kelsz, hogy lásd a világot, új embereket ismerj meg, hallj a világ oly részeinek történelméről ami a mi életünket sosem befolyásolta, de láttad már talán egyszer hallottál róla, és a földjére akarsz lépni, hogy lásd, hogy érezd... új nyelveket megismerni, élet utakat látni és magadba szívni mielőtt visszatérsz  biztonságos otthoni fészekbe (vagy a kialakított újba). Mindent magadba szívnál, mindent, ami más, ami különböző, ami így számodra az egzotikumot jelenti, tapasztalatot ad, és talán... Talán előre visz... Talán több és jobb leszel tőle Te is!

Így elindulsz, de sajnos a világ már nem azzal a népmesei egyszerűséggel indít útnak, mint egykor a szegényember legeslegkissebb fiát hamubasült pogácsával de manapság közel sem biztos, hogy a történet végére megtalálja a "gyémántos hercegnőt" s boldogan élnek dióhéjba kerekedve a küküllőn leereszkedve... 

A fogyasztói társadalom, és a szociális elvárások eléggé belepiszkítanak ebbe a dologba. 

A kalandvágy okai nyilván összetettek és persze hajt az emberi kíváncsiságon alapul, de ha mindenki magába néz, először is könnyen előfordulhat, hogy egyfajta elégedetlenség miatt is indulsz útnak, mert  elfelejted megbecsülni azt, amid van, illetve túlságosan nagy elvárásokat állítassz fel azoknak a dolgoknak amik várnak.

 Ez  a két dolog eleve visszavetheti a lelkesedést, és negatív tapasztalatokat szülhet, már az utazás legelején, ha nem tanulsz meg elvonatkoztatni és azokra a tényszerű dolgoknak örülni amiket ténylegesen látsz.

Előfordulhat, hogy túl sok cukorszirupos sorozatot, és Disney mesét láttál ahhoz, hogy józanul ítélj, vagy nemes egyszerűséggel túl optimista vagy, és azt hiszed másutt jobb.

Pont ezért, foglalsz le nyaralást minden évben legalább egyszer, hogy kövesd az álmaidat vagy így vagy úgy... De a lényeg, hogy belevágsz az ismeretlenbe.

Ebből következően sokféle utazó van, én is egy vagyok közülük. 

Először is vannak a hosszútávú és a rövidtávú utazók. A rövidtávú utazó aki, csak pár napra kíván kiszakadni a megszokott környezetből, a hosszútávú, pedig akár évekig is utazik míg megnyugvást talál. 

Mindegy rövid, vagy hosszú távban gondolkodunk-e valahogy mindenki kialakít egyedi utazási szokásokat, rituálékat, amik nélkül bizony nem indulna útnak a világért sem, vagy amik nélkül nem térne haza, hiszen az adott személy szerint nem utazás az utazás ezek nélkül a dolgok nélkül. 

Miután az utazás lassan az életformámmá vált mint gyakorlott vándormadár, ma volt időm eltűnődni a míg a szabadulásomra vártam, és a 9. emeleten gubbasztva a gangwayről kimenő forgalmat figyeltem.

Ez a hajós kaland a manapság vendégeknek (rövidtávú utazóknak) kreált megszervezett élményt nyújt, az arcukba tolva mindent, amit uszkve pár óra alatt megnézhetnek válogatás nélkül: az adott hely nevezetességei, egzotikumai, különleges állatai, kajái( vagy más nemzeti eledele csillogó díszben) valamint leginkább a shopping giccseit gyorsan-gyorsan  megmutatni  és leginkább eladni, minnél kevesebb idő alatt. 

Erről már eleget írtam, de a crew utazási szokásairól talán még nem olyan sokat. 

Szóval a legtöbbünket persze hajt a vágy, hogy körülnézzünk (és persze van itt olyan is, akit kevésbé.)

A kalandvágyóak vagy tömegesen vagy magányos harcosként könnyedén felismerhetőek, ha kikötőben jártok:

Kócos haj, az álmosságtól vagy másnaposságtól felpuffadt szemek, siető léptek, sebtében összepakolt táska, fényképezőgéppel, laptoppal és fürdőruhával,  vietnámi pacsker főleg az ázsiaiaknál, még szitáló esőben és akár lehet, hogy hóban is, bár ezt még nem láttam.:) 

Szóval amit átestél a sebtiben megejtett biztonsági ellenőrzésen, fogadod az unott biztonsági őrök megfáradt poénjait, megtapiznak, lerángatod a cipőd kinyitod a táskád, amibe legtöbbször bele se néznek, de valahogy minden pavlovi reflexxel működik... És a következő pillanatban már szinte fel sem tűnik, hogy egy idegen ország idegen utcáin vágtatsz végig, mint az őrült, aki letépte láncát...

 Legelőször is csinálsz egy kötelező képet a város üdvözlőtáblájával, hogy otthon tuti biztosan elhigyjék, hogy, itt vagy. 

Aztán sietsz tovább figyeled a házakat az embereket a tájat, és kereső szemed minden kocsmánál és kávézónál beméri a freewifités a kávét. Mondjuk van olyan akinek a helyi sör a heppje, de a lényegen nem változtat, mint az űzött zebrát az éhes oroszlán úgy terítünk le mindent. A kényelmi funkciók is átértékelődnek ilyenkor: van, hogy nem kell a se kávé se sör se semmi boldogan ülsz a földön és skypepolsz a családdal/haverokkal. 

Aztán felpattansz és őrült hajszád folytatódik a fő utca irányába. 

Lefényképezel mindent ami érdekes lehet, persze nem biztos, hogy az: szobrot, házakat, tengert és magad. Néha, nagy ritkán szerencséd van, lelassíthatsz, hogy bemenj egy múzeumba, vagy csinálj tényleg valami marandandót/ érdekeset.

Mindenesetre általában nem mulasztassz el beszerezni valami trófeát ezekről az villám látogatásokról sem. Hűtőmágnest, képeslapot, baseballsatyit, pólót, kupicáspoharat mindenkinek! Kezedben a trófea, zsebedben csörög a visszajáró, kellemesen eltelít a kávé/ sör/ koktél... És spurizol vissza... 15 perced van átöltözni és beállni a robotba... Igen, fáradtabb és másnaposabb vagy általában mint mikor nekivágtál... De vigyorogsz... Mert jártál: Doverben, Liverpoolban, Belfast, St Petétervár, Glasgow, Edinburgh, Dublin, Wermermüde, La Havre, Rejkjavik, Oslo, Alesund, Greenland, Bergen, Stravenger, Curaco, Aruba, Grand Turk, New York, Grand Cayman, Jamaica és most Tampa... 2 hónap elrepült és az instant utazó 2 órás várakozás után megpihen a jegeskávéja mellett.

Cifra palota Nassauban... az Atlantis...

Nassau mellett van egy kis sziget amit Atlantisnak hívnak... 1998-ban nyitották meg. Távolról már az első nassau-i látogatáskor majd később nagyon sokszor láttam, (elég szembetűnő). Ám őszintén szólva, sajnos nem volt időm rá, hogy sokszor meglátogassam. Ennek ellenére szeretném kicsit bemutatni nektek, hiszen egy nagyon szép ajándék napot tölthettem el ott.:)

Október közepén még a managerem szerződésének lejárta előtt kiderült, hiába végeztem a tengeri túlélő szakkört, valamilyen alap biztonsági tanfolyamot kellett volna előbb... No hát igen, Ámerika se annyira tökéletes. Elvileg nem akartak kötelezni rá, miután már csak 1,5 hónap volt hátra nekem is, de több speciális okból önként bevállaltam.

• Gondoltam a jövőre, hogyha további szerződések várnának rám már ne kelljen, ilyenekkel vacakolni.
• Kiszakít a mindennapi rutinból.
• A tanfolyam délelőttre esett, így az alvásóráim száma ha még csak egy órával is de nőtt ami nagyon nagy előny.:)
• Az efféle tanfolyamok igencsak mókás elemekkel rendelkeznek, és plusz szabadidőt szabadított fel aminek az utolsó napja pont ezt a kirándulást eredményezte.:)

Délelőtt 11 körül 8-an indultunk útnak egy mini taxival és este 5-ig élvezhettünk a csodát.

Messziről nem gondoltam hogy ennyire cifra ez a palota, de mindenesetre sejtettem.:) Tehát mindez úgy kezdődött, hogy aznap volt a biztonsági tanfolyamunk utolsó gyakorlati napja, ahol megtanulhattuk, hogy kellene szabályszerűen a tengerbe ugrani. Miután a tanfolyam munka óraként volt elkönyvelve, így visszatérítették a belefektetett időt. A hajó medencéjében eltöltött bohóckodás közepette, meghallottam, hogy páran mennének az Atlantisba aznap délután, majd a hír hallatán fellelkesülve bekunyiztam magunkat Oliviával és Tarrinnal együtt a kutatócsoporthoz.:) Így állt össze ez a nyolc fős banda: Olivia, Tarrin, Natalie, Dean, Casey, Jeremy, Dariusz és én.

A beugró ha nagyon-nagyon- nagyon korán megy az ember állítólag ingyenes a sziget strandjára. Mivel nekünk erre halvány esélyünk sem volt, a csúszdaparkos beugrót választottuk potom 80$- ért. A Atlantis területén hatalmas csúszdapark található, aminek a felét sem sikerült felfedeznünk egy délután alatt. A hely gyönyörű volt és sokan se voltak még, mikor megérkeztünk. A durva csúszdákhoz én nyuszi vagyok, amiket a Maya templomokról mintáztak, de többiek bátran tesztelték, és ha mást nem legalább videó felvételt csináltam Nektek róla. Ennek ellenére a lazy (lusta) ride nekem valónak bizonyult.:) A lazy ride nagyjából 40 perc alatt teljesíthető valóban  a lusták sportja kellemes utazás ahol a vízzel lassan csorogtunk lefelé a úszóguminkkal és mindezt, csak az zavarta meg, ha bevágtuk egymást a vízbe...:) 

A fárasztó "kimerítő" hajszát az egyik "büfé"-ben pihentük ki. Képeket leginkább Jeremy gépével csináltunk, amit fent vannak a facebookon is, de azért ide is felteszek Nektek párat azért az enyémek közül is.

Ez a bejegyzés olyan kurtára sikerült mint amennyi időm maradt az Atlantisra, de miután ezt helyet leginkább átélni érdemes... remélem megbocsájtjátok. Szóval élvezzétek a képeket és a videó adta élményt.:)

Szülinapi jelentés

Megint egy évvel öregebb lettem, bölcsebb is talán… éppen ezért és persze nem csak ezért, hanem mert a Családomat főleg az Anyukámat oly ritkán hallom és látom. Ugyan ma végre sikerült először mióta itt vagyok, de ezt a bejegyzést két nappal ezelőtt elkezdtem. Így mostmár a világért se hagyom félbe!:)

Nem tudom, mi törpténik velem, de vagy a Bahamamama szelleme suhintott meg, vagy csak az öregség és a távolság okozza a szentimentálissá válásomat mindenesetre most kaptok belőle Ti is bőven.:)

Szóval egy évvel ezelőtt, miután lecsúsztam az interjúról 17-én, a szülinapomon hívtak fel, hogy mégiscsak jelentkezhetek tengerészkozmetikusnak. Talán Ti is sejtitek, mit kívántam, aznap délután, mikor el kellett fújni a gyertyákat… és bizony látjátok a kívánság teljesült.  Persze, Ez nem csak a tortán múlott, hanem nagyon sokat köszönhetek, a Szüleimnek, és a Bátyámnak is.  (Levi, az a csuklószorító mostanság az életemet menti meg, egy-egy nehezebb nap után… persze aggódnotok nem kell, hiszen másnapra mindig helyre jön.)

Néha még most sem hiszem el hogy itt vagyok, és most, hogy ez a szülinapi cruise-om végül szabadnapot kaptam Grand Turk-ben is ami nagy ajándék volt Bernardtól, hiszen ezért a port-ért nagy harcok folynak. Valamint Bernard ma különösen jó kedvében van, hiszen komoly 2 órás „megfeszítő” munka után úgy döntött lejöhetek a kabinomba, és csak este kell megjelennem a meetingen, mert úgysincs sok vendég.:)

A szülinap egyébként nagy felhajtás itt, a crewfolyosó főfalán külön kinyomtatott lista áll az a havi szülinaposokról, és a Carnival szabályzata szerint aznap nem kell dolgozniuk a szülinaposoknak. És a crew személyzete, akik egyébként nem mehetnek vendégtérbe mulatni, elmehetnek a discoba is. Miután én nem a Carnivval alatt dolgozom teljes mértékben én csak egy szabad délelőttöt kaptam hivatalosan.

Az első ajándékot is a cégtől kaptam, ami egy kedves névre szóló „vigyorgódelfines” üdvözlőkártyát, de kaptam már egy fényképet is Oliviától.. a többit meg persze meglátjuk, de mindenki sustorog és vigyorog rám.:)

 Végül ma nem sikerült kimennem Half-Moon Keybe, annyira fáradt voltam az előző napi hajtás és a hajnali kettőig tartő mosás miatt. Ez a szülinap egyébként is pontban éjfélkor jól kezdődött, ugyanis a biztonság az első!, fekiáltással tegnap beleléptem egy üvegbe a vaksötétben, ami a cipőmet és a lábamat is sikeresen felszakította. A seb persze jobban vérzett, mint ahogy fájt de azért a biztonság kevéért kaptam rá tetanuszt. A lábam végülis használható maradt és így a szülinapom ismét kezd emlékezetessé válni.

Külön öröm, hogy 7 napos cruiseról beszélünk, hiszen ebből kifolyólag 2 sea-day helyett 3-at csinálunk végig, ami mindenkinek kimerítő, így több crew programmal igyekeznek ezt mindenkivel elfelejtetni. Történetesen 2 buli és egy karaokee est lebonyolításával.  Szóval, ma este mulatunk, és ha minden jól megy még tortát is kapok, mert a SPA-s lányok rákattantak a témára.:) A buli végkimeneteléről ígérem beszámolok, vagy itt, vagy szóban.

Egy szónak is száz a vége, Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy írtatok akár a szülinapomra, akár egyébként és hogy folyamatosan írogattok, drukkoltok, és bíztattok, nagyon jól esik mindez különösen innen a távolból! Sok puszit küldök Nektek, és remélem decemberben, a többség kapható lesz egy rendes tisztességes pótszülinapra!:)