A repülőutam egész kellemes volt, leszámítva az alváshiányt, amit az izgalom okozott. Ilyenkor csomagolni sem egyszerű, hiszen miután reméled, hogy 9 hónapra tervezhetsz, szinte bármit be akarsz pakolni, mert vagy te tartod fontosnak, vagy a családtagjaid. Mi még az utolsó pillanatban is betettünk valamit a bőröndbe, majd a vége felé inkább ki a túlsúly miatt. Egyelőre létszükségleti hiányt nem tapasztaltam, de az biztos az eredmény kellőképpen nehéz lett.:) Így, egy órás alvás után verőfényes szinte tavaszias reggelre ébredtünk, a repülőre gond nélkül feljutottam és két 30 év körüli „padtársnőt” fogtam ki, akik szintén kalandozni jöttek Londonba. (Éljen a munkaerőpiac szabad áramlása:)). Az út tényleg jól telt, hol tanultam kicsit, hol beszélgettünk, hol pedig aludtam.:)
Liluval Brent Crosson futottunk össze. Az este folyamán és másnap volt alkalmam megismerni szűkebb lakókörnyezetét, a londoni pajtásait és megtapasztalni a füstmentes pubokat, majd délután elindultunk a YMCA felé. Neki hála ripsz-ropsz lett angol telefonom és telefonszámom is minek hála ingyen élő egyenes adásban számolhatunk be az élményeinkről. Az egyetlen szépséghiba a londoni barátokkal, csak az, hogy nem lesz időm velük találkozni, illetve ráadásul 1 órányira lakunk egymástól, bár itt az egyik a másik folyománya.
Watford ugyan a külvárosban található, de egyrészt az itteni Akadémiának köszönhetően, (meg egyébként is) megállapítható, hogy itt már a külváros sem olyan külváros, mint nálunk ugyanis az itteni főutca tele van márkás és üzletsorokkal és bevásárlóközpontokkal. (Ugyanez vonatkozik Liluék környékére is, hiszen az is külváros… csak a város másik oldalán.)
Mint kiderült, a korábban említett 1 fős szobák helyett 3 fős szobában kaptam helyet, (bár, eleve csodálkoztam volna, ha tényleg egy fős, azaz egy fős szoba):). A 4. emeleten lakom és hogy tovább emeljem a hangulatot az emeletes ágy tetején:). Már a megérkezés pillanatában megállapítottuk, hogy elég koleszos a feeling, bár azért szerintem egy-két magyar kolesz messze le van ettől maradva. Két szobára (6 főre) jut egy fürdőszoba és egy Wc. A második emeleten egy nagy társalgó és egy ebédlő van, valamint egy számítógépes szoba. Wifi a társalgóban van, sima internet a számítógépes szobában is. Bár a netet gyorsnak semmiféleképpen sem mondanám, de remélem ez csak így az elején gyengélkedik, holnapra csak összeszedi magát.:)
A társaság viszonylag vegyes, eddig volt alkalmam, brazilokhoz, írekhez, dél afrikaiakhoz, kanadaihoz és egy svájci-olaszhoz, kanadaihoz, amerikaihoz, némethez, szlovénhez, horváthoz is… mindenesetre mosolygósak és vidámak.:)
Másnap az 5 órakor ébredés mindenkit megviselt, pláne, hogy negyed 6kor kiderült, hogy feleslegesen keltünk fel ennyire korán. A csapat (megszámoltam, kb. 40-en vagyunk (10 masszőr, 20 kozmetikus, 10 fodrász ez kb. az arány) úgy 7 órakor gyűlt össze. Reggelit kaptunk, majd közölték máris itt a taxi, ami elvisz mindenkit vért venni. Örömmel értesítek mindenkit, hogy az angolok pontosságáról szó sem volt, a végén már azon gondolkodtam rendes teszt nem is lesz, és aki megfutamodás nélkül mosolyogva kiállja a sarkon a rászabott 12 órát a hidegben és a „kiskosztümben” az maradhat, mert az mindent kibír. :) Aztán a következő elképzelésem a jégvérkockás vérvétel volt, ami valószínűleg minden „winepire” álma lehet… J A brazilok különösen kedvesek, bár igaz hogy ők jobban küszködnek az nyelvvel. Az anyanyelvi társaság már most, külön kasztnak számít, de mindenesetre azért ők is próbálkoznak a maguk módján. Ami még jó hír, hogy angollal egyelőre egész jól elboldogulok.
A Medical exam-on túlestem, az itteni és az otthoni magánrendelőket inkább össze sem hasonlítom, a képek majd beszélnek helyettem is.:)
Ezután az Akadémiára mentünk (bizony, hühh még meg is tapsoltuk magunkat kollektíven emiatt, hogy ide járunk, bár én még fel sem fogtam csak sodródom az árral:)) nagyon szép nagynak nem nagy, de szép. ) Bár mint itt is kiderült nem lesz ez egy esküvői menet, mindennap nagyon kell tanulni rá, de van itt egy-két hajóra várakozó profi, akik már mesélték, hogy ők is 2-3 órás alvásokkal nyomták végig, utána állítólag buli. Szóval, drága Olvasóim, ne haragudjatok, hogy a kezdeti időkben ritkábban jelentkezem, ennek több oka lehet, egyrészt az a fránya net, másrészt pedig, hogy mielőbb tájékoztathassalak Benneteket a Bahamákról, de ha máshonnan hát azt sem bánom, szóval türelem.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése