Élet az akadémián...:)

-->

Lassan túl vagyunk az első heten, és kezdem megszokni a hajnali 5kor kelést, és az este fél hatig tartó iskolai életet. Valamint megígérem, ha indulni kell egyszer az „elbénázott balettos” kategóriában valahol, valamikor akkor benevezek. :) Bár lehet decemberben túl sok balettos tanoncot sminkeltem és azért van bennem ez a kép, de itt mindenki ugyanúgy "kiskontyban" közlekedik és ugyanúgy kis balettos cipőben tipeg… Szinte ugyanaz csak mi még nem táncolunk… Még;)

A busz YMCA-nál áll meg, és nagyjából az iskola előtt tesz le. Így egyrészt nem tévedek el, ami az én esetemben nem nehéz (bár már arra is rájöttem, hogy ebben az esetben a tömeget követni érdemes, pláne a balettcipősöket.:) ), másrészt azt a 30 perces busz utat kényelmesen el lehet tölteni tanulással  és alvással.

Kedden összeismertettek minket Roberttel, aki előtt be kellett mutatnunk prezentációs képességeinket értsd mindenki előtt be kellett neki mutatkoznunk. Robert valaha nagy „lókötő” lehetett a lányok terén… de mára kicsit megkopott a sármja, amit a humorával kompenzál.  Állítólag „ÓÓÓ Mr. ” ez alapján dönti el többek között milyen hajót szán nekünk… (Igen, a Brazilok csak így nevezik… valahol jogos, hiszen ha „Óóó Mr.” kiválaszt az nem rossz dolog.:)  Persze eredményeket nem igazán mondanak, de a végén elég jópofa stand up comedy-val demonstrálta a cég elvárásait, és az elrontott prezentációkat.

 A hét elején elméleti, a hét végén pedig már gyakorlati oktatás is zajlott. Időközben, mikor már-már azt hittem, egyedüli magyarként, egzotikumnak számítok a kis kolónián és épp arra kértek beszéljek nekik magyarul, és egy laza: „papír zsebkendő” kifejezéssel akartam elkápráztatni őket… Mikor hirtelen… a semmibőőől előtermett egy magyar lány és belekontárkodott ’attraszióó’-ba, összetörve az addig gondosan felállított image-m:).

 Egyébként furcsa, mert ugyan csak három napja voltam, ott mégis örültem neki, mert minden nemzet elég szép számmal képviseli magát és kellőképpen összetartóak.  Arról nem beszélve, hogy Magyarországot vagy nem ismerik (ami mondjuk a német lánytól azért meglepő volt), vagy ismerik, de többséget nem érdekli. Szóval a kis honfitársam már egy éve hajózik, és láthatóan nagyon élvezi, épp egy továbbképzésen volt itt, hajóról jött a hajóra megy vissza és állítólag egy év alatt összesen két hetet volt csak otthon.  

 A cég marketingje elég jól megkomponált, értsd.: Mikor megérkezel kissé átfagyva, álmosan, az Akadémiára, vagy épp zsong a fejed az angol tanulnivalótól, vagy épp hirtelen nem tudod hogyan fejezd ki magad... no akkor mindig vagy ők két tananyag között a falra vetítenek egy "kis" óceánjáró bárkát, vagy kimész a kantinba, ahol LCD Tv-n vetítik a szebbnél szebb hajókat, a lényeg el ne felejtsd, hogy miért vagy itt.:) Akárhogy is, de ez engem azért elég jól tud motiválni időnként.:) 

A dolgok itt egyébként elég változékonyak, jelszavuk: "be passionate and be flexible". Nos, a "passionate" részével sosem volt gondom, a "flexible" részét meg már most elkezdték velünk gyakoroltatni:) Pénteken közölték, vasárnap legalább 20embert londoni családoknál szállásolnak el, úgyhogy "bye-bye YMCA and welcome Barbara and Peter":) Pár órája érkeztem csak de ez a "be flexible rész" ha továbbra is ilyen előnyökkel jár, akkor már most nagyon tetszik.:)

Barbara és Peter az új szállásadóim 60-65 évesek lehetnek, nagyon kedvesek, pl. kijöttek elém a buszmegállóhoz is besegíteni a csomagjaimat. Egy igazi londoni külvárosi részen laknak, nagyon hangulatos, épp csiripelnek a madarak, és süt a nap, és mint megtudtam errefelé van róka, és mókus is... ha minden jól meg összehaverkodom velük is:) Csináltam pár képet, szóval hamarosan láthatjátok is amint megalkotom a webalbumom.:)

 Az új kis családom tehát ezentúl: Alaine a brazil lány, Zoia az olasz (bár ő éppenséggel inkább középkorú) és Dragona a horvát. Igazi ágyfoglalóként, itt egyszemélyes szobát birtokolhatok, bár a másik szoba is szép, dehát jobb egyedül, ha már voltam olyan szerencsés és választhattam.:)

Ugyanis, örrömmel jelentem, az írásbeli vizsgákon átmentem, de a testmaszázst jövőhéten még gyakorolom, mielőtt elkezdeném a lávaköves és a bambuszos masszázs megtanulását. Így mára szabadnaposbaba voltam, míg szegény többiek az iskolapadot nyomták.:) Őszintén, szólva én örülök ennek a plusz egy hét gyakorlásnak, mert szerintem ennyi anyagot, két hét alatt tisztességesen megtanulni nem lehet, begyakorolni meg mégúgy sem. Így szerintem egy hónap alatt teljesíthető ennyi anyag, és ahogy az előttem érkezőket elnéztem/elhallgattam ez a reális is. 

 Szóval ma kirándultam is egy kicsit, mert megbeszéltem Liluval és Zsuzsival, hogy összefutunk pár órára. A vicc az egészben az, hogy mindannyian 1 órát utaztunk oda- és 1 órát vissza emiatt, de azért természetesen megérte. ;) Jövőhét végén, csak vasárnap kell bemennem, szóval, az a tervem, hogy esetleg akkor már nem csak bevásárlóközpontot, hanem várost is nézek, talán meg is valósulhat.