Párosan szép...?..!

Párosban minden könnyebb, van kivel megosztani a gondodat, búdat, és négy kéz mindig többre megy mint kettő. Így hát talán joggal mondják hogy párosan szép... még a páros masszázs is, ha egyedül nem megy... :)

Szóval ha jobban belegondolunk valóban, az ember társas lény...

S miféle betetőzött huncut romantika, mikor a szívszerelmeddel mert szülinapja van, mert évfordulótok van, mert a mézesheteitek elején jártok, mert mert mert egész egyszerűen csak mert... Ő a Te szívszerelmed, és pont ezért meg akarod osztani vele az élményt...  

Így belibbentek a Spa-ba  ahol lágy zene szól, karnyújtásnyi távolságra édesdeden pihegtek a levendula illatú szobában egymás mellett, de az élmény fokozható...

Langyos simogató olajat csorgatnak végig a testeden és ahogy a meleg tej olvasztja lágyítja meg a csokoládét úgy olvad el és tűnik tova a Te testedben is a fáradság, az izomfájdalom és a stressz a hozzáértő kezeknek köszönhetően... 

S mikor lágy csengettyű hoz vissza az édes, lebegő, súlytalan álomvilágból oldalra nézvén ott van a szeretett társ ugyanolyan angyali mosollyal az arcán, mint ami a Te ábrázatodon is ragyog. 

No igen, és akik mindezt lehetővé teszik, azok mi vagyunk a masszőrök. Emögött az élmény mögött is sok a háttérmunka, amiből az édesen szendergő pár mit sem sejt. 

 Az első szerződésben égett bennem a bizonyítási vágy, hogy egyéniben állhassak pályára, aztán valahogy mikor végre nagy ritkán egyedül találtam magam egy- egy vendéggel kettecskén hosszú idő után, mindig hiányzott mellőlem az a kisegítő társ.

Az, aki befejezi az angol mondataim mikor elakadnék, aki megerősítően bólogat mikor magyaráznék, segít takarítani mikor épp elcsúsznék a következő vendéggel időben, kinyomtatja a nyugtát amihez én nem értettem ,- míg én szaladok a frissítő vízért... 

Szóval  jó partnerrel párosan szép volt, jó volt, sokat fejlesztett az angol nyelvtudásomon és rajtam, hisz ne becsüljük alá a tapasztaltabb masszőrkollégák kitapasztalt masszázsfogásainak jelentőségét. Fejlődtem, tanultam, és a szerződésem végére én voltam az, aki betanította az utánam jövőket, és valahogy ez a szerepkör szinte álandósult ebben a szerződésemben is.

Igazából mostmár mondjuk ki annyi partnerem volt, hogy egy kezemen sem tudom megszámolni... Mármint ha a masszőröket veszem számításba:) 

Így megtapasztaltam mindenféle típust van kivel könnyebb olyan is van akivel kevésbé. 

Mert hát ha a két masszőr között nincs meg az összhang, mit ér az egész levendulaillatú cécó?

Ha futószalagon jönnek a vendégek akkor bizony jól jön a segítség és bizony a hajón is sokszor futószalagon jönnek. 

Bár mindez balul is elsülhet: nem mikor kicsi a masszázsszoba, és összeütköztök, mert nem figyelitek, hogy a másik merre jár.... 

Vagy, ha az egyik többet magyaráz mint, te... Illletve kevesebbet, vagy éppenséggel nem figyel arra mikor kell befejezni a masszázst... Vagy olyan fáradt, hogy a vendég egyik kezét lazán elefelejtené megmasszírozni ha nem figyelsz... 

Idővel, persze összenőttök mint a borsó meg a héja, akárhogy is voltak nehézségek az elején... Kifonomulnak a fogások, és szó szerint is, olajozottan megy a csapatmunka...

Olyannyira, hogy esetenként túl jó az összhang és így mikor, már a nap végén a társad szemvillantásából tudod mit akar, és sokszor már a fáradság miatt is nehezen tartod vissza a nevetésed. 

Párosan szép... Semmiképp sem unalmas, mozgalmas, izgalmas... S mikor kinyitod a szemed a csengettyűszóra, és  Te relaxáltan lebegsz tovább az őrült hajsza nekünk tovább folytatódik, mindaddig míg minden vendéget le nem lazítottunk.

Amit eddig nem volt alkalmam megírni… a cserecsapat

Olyan mennyiségű információ árad mindenhonnan hogy jó, ha azt tudom hol áll a fejem. Így az alváshiány és az erős gondolkodás, engem is megzavart. Ez anyagi károkban mutatkozott meg példának okáért véletlenül összetörtem a telefonom, és elhagytam egy pulcsim is valahol. A kisebb- nagyobb veszteségek ellenére még egyben vagyok, és ami jó hír valahogy mintha az angolba és a masszázsba is kezdenék belejönni, mert a borravalók is erről tanúskodnak.:)

A SPA vendégkör elég változatos a legelején egy külön relaxációs szobában gyűjtjük össze őket, akit az aktuális recepciós vezet oda. Így gyakran előfordul, hogy csak bemegyek harsányan harsogva egy nevet és mikor meglátom a kiválasztottat előfordult, hogy szívem szerint menekülőre fognám... Ugyan tudtam, hogy errefelé az elhízás elég nagy probléma, de ezek az amerikaiak ebben is tudnak mindig nagyobbat és nagyobbat mutatni. Így sikerült megmasszíroznom egy igazi beszélő gorillát, volt szerencsém egy-két termetes asszonysághoz is. A héten mikor kérdőre vontak, miért csúsztam el időben az adott kezeléssel 20 percet. Emlékeztetnem kellett őket az adott alany nem elhanyagolható méreteire, és elmagyaráznom nekik, miként és, hogy mászott le és fel „Micimackó” minden alkalommal az ágyról, amikor épp pozíciót kellett volna váltania, mert megfordulni nem mert, és nem is tudott. Tudom, mindez ironikusan, gonoszul hangzik, de mindez csak azért bosszantó, és mulatságos, mert őket ez az állapot a legkevésbé sem zavarja, ugyanis láthatóan elképesztően elkényeztetettek. 

Persze, van bőven ellenpélda is. Az eddigi megfigyeléseim alapján Amerika kettőségek hazája, vagy fanatikusan zabálnak, vagy fanatikusan sportolnak. A vendégek 99%-ának az első kérdése merre van az edzőterem és mikor meghallják, hogy ingyenes, és ráadásul hajnali 6kor már kinyit a befeszített izmaik elernyednek egy pillanatra, angyali mosoly fut át az arcukon, és látni rajtuk, hogy az Charlestonig vezető úton mennyit aggódhattak ezen. Először nem akartam hinni a szememnek, de ők tényleg fel is kelnek olyan korán, és bizony az edzőterem mindig elég zsúfolt.

Az itt töltött másfél hónapom eredményeképp most már velem is bővül az edzőtermet látogatók száma, mert vére beruháztam egy sportcipőre is és Michelle is rászánta magát a változtatásra.

A hajónkat látogató korosztály is kellőképpen vegyes, tekintve, hogy már öreg hajónk van, számukra a megfizethető kategóriának számítunk. Többségében már rutinos vendégeknek számítanak, jellemzően North Carolina-ból vagy sokan Ohaio államból. Sokan esküvőre jönnek, sokan talán még egy utolsót hajókázni mielőtt tovább áteveznének a … folyón. 

Miután megfizethető, így a részeges eltunyult/ elkényeztetett amerikai hülyegyerekekhez is van szerencsénk minden korosztályban igencsak szép számmal.  Hiába szeretem a gyerekeket, de némelyiket igencsak nehéz elviselni, de edződöm, lassan nem nagyon lepődöm meg. Részeges és eltunyult kategóriában néha látok igazi vérbeli trógereket is akiknél néha eltűnődöm nem-e a Keleti pályaudvarnál osztogattak-e ingyen jegyeket… Velük ugyan a Spa-ban nem nagyon találkozni,  ők az éttermek inkább a bárok állandó alkotóelemei.

Amit még megfigyeltem a szolgáltatásaink ismertetése közben, hogy hiába vannak egy hajón és NYARALNAK… méééégis ezek az amerikaiak mindig olyannyira elfoglaltak, hogy mindig mindegyikük rohan valahová… arra még nem jöttem rá, hogy mitől félnek mitől fognak elúszni..:) Mindenesetre akármilyenek is alapvetően kedvesek, és barátságosak.

Miközben felmértem a vendégkört tovább bővítettem az ismerőseim körét is a személyzet körében, és itt jegyezném meg, hogy valamikor még talán a blogom írása leges-legelején azzal kezdtem, hogy a változások jók…  Nos, hát történetesen nem mindig, de miután itt elég gyorsan változnak a dolgok, kezdek hozzáedződni. Az elmúlt két napban ismét kedvezően alakultak az események, de elkezdem a legelején:

 Hetente érkeznek új kollégák és hetente távoznak. Hogy miért… nem feltétlenül a szerződés lejárta miatt. Nem tudom miért, de az én nevemet a többség kívülről messziről kiabálja, sokszor olyanok is, akiket előtte 2szer láttam csak a liftben és esélyem se volt a névtábláját leolvasni. Az elmúlt három hónapom amúgy is az ilyenfajta instant kapcsolatok megalapozásáról szólt, a többségük, valószínűleg amilyen könnyen jött olyan könnyen ment, de már az elmúlt 3 hónap alatt mégis sikerült olyan embereket megismernem, akiket nem egykönnyen felejtek el. Mikor megérkeztem, sokan elcsüggedten emlegette, hogy: - ’te jó ég méééég ennyi meg ennyi hátra van’-  a hazatávozásáig majd hozzátették, de hát ilyen a hajós élet. Különben is ez nem a legjobb hajó… Míg én optimistán érkeztem és lelkesedve újságoltam, volna, hogy vééégre 2 hónap után itt vagyok és 9 hónapig ez lesz az új otthonom, ők addig lemondóan és megsajnálva néztek rám: - Te szegény… 9 hónapig maradsz?.

Az erről kialakított véleményemet többnyire nem volt alkalmam ilyenkor kifejteni, de a többség/ aki régebb óta van itt elég pesszimista. Sokan belekeserednek az itt töltött folyamatos mókuskerékbe a szerződés lejártának vége felé, de láttam ellenpéldát is. Személy szeretnék az ’enjoy’ kategóriába tartozni, azért szerencsére találok erre társakat.:)

Ugyanis gyakorlatilag, akikkel most épp elkezdtem összehaverkodni a következő két hónapban a távozás színes mezejére lépnek vagy már léptek. Van olyan munkakör, ami elég megfeszítő, és a lelki terhelést se bírja ugyanúgy mindenki. Ez így- vagy úgy, de láthatóan lecsapódik. Még csak kis időt töltöttem itt, de azt már láttam, hogy sokan a piálásba menekülnek, és elég sűrűn elég sokat isznak, hiszen az olcsó. Persze ezzel is jó vigyázni, ugyanis ez rosszabb, mint a Való Világ, mindenki mindent tud, és az, ha kedvesen rád mosolyognak, nem feltétlenül jelent jót.

Vannak bizonyos szabályok, és elvárják, hogy ezeket be is tartsák…

 Nem teketóriáznak sokat, aki hibázik, előfordul, hogy már aznap csomagolnia kell, és sokszor már másnap érkezik a csereember… itt tényleg mindenkit nagyon hamar pótolnak, de közel sem jelenti azt, hogy pótolható.:)

 Így köszöntünk el nemrégiben Justintól aki kicsit túlzásba vitte a piálást, egy Rőtszakállú ürgétől, aki meglehetősen fura volt, de rendes, és tegnapelőtt a szőke terminátortól is fájó búcsút vettünk.

 A szőke terminátor történetesen az itteni főnököm volt, és a „beceneve” nagyjából 5 percen belül megszületett, mikor először találkoztam Nikivel a SPA öltözőjében. Az első három hétben nagyjából 3szor szólt hozzám akkor se mondott se értékelhetőt, se kedveset. A becsületes nevét történetesen a lányoktól tudtam meg, mert ő be se mutatkozott. Mikor hozzám szólt legtöbbször ingerült/ agresszív volt, bár okot nem nagyon adhattam rá, hiszen leginkább a SPA-n kívül tartózkodott. Hamar rájöttem ezzel a stílust nem csak én érdemeltem ki, hanem az összes SPA-s lány és a vendégek is. A telefont többnyire úgy vette fel, hogy belehörögött, hogy ő beszél… de olyan stílusban, hogy a vendégek helyében, csak csendesen visszatettem volna a kagylót a helyére, és a SPA közelébe se mentem volna többé.

 Kirúgásának oka, viszonylag már ennyiből kikövetkeztethető, de a casus belli-t a Biztonsági főnök üzente, mert Terminátorunkat többszörösen nem érdekelte, mit kellene csinálni, ha süllyednénk.

Ez valljuk be elég nagy felelőtlenség, egyébként idő közben túléltük az első krízis helyzetet is a hajón, ami pont nem a tengeren történt, hanem a szárazföldön, de ha a tengeren történik, valószínűleg mindenki, nagyobb pánikban lett volna. Két órára részlegesen leállt az áramellátásunk, bár hogy pontosan mi történt sosem fogjuk megtudni, de én a mókusokra gyanakodtam, hogy kiugrottak a kerékből egy mogyi szünetre, vagy a tam-tam dobos aludt el…

 Épp ezért már ennyi bőven elég volt, és így két napja új managerrel gazdagodtunk.

Bernard fülöp-szigeteki, szerencsére nem felejtett el ember maradni, már az első nap kiderült, hogy diplomatikus és korrekt, nagy tapasztalattal rendelkezik, és azt hiszem tőle, tényleg lesz alkalmam tanulni és fejlődni, mert nem csak kliséket durrogtat.

Ami még egy kicsit jó hír, hogy bizony 1,5 hónap után végre, sikerült, begyűjtenem, a rám szabott pénzösszeget a cégnek. Hivatalosan 16$ híja volt, de ez olyan, mint a Monopoli, kicsi csalások megengedhetőek, így belevásároltam magam a 2 óra plusz szabadidőbeJ. Ha jól teljesítek, kedvezmények közül választhatunk. Bernarddal már így is nyertem szabadidőt, ugyanis, végre lesz egy teljes szabadnapom, ráadásul Keywestben, ami a 7 napos cruise alatt lesz és eddig csak az ablakból láttam. Így hamarosan, bemutatom Nektek Nassau-t, Keywestet és Freeportot és persze Charleston-t amit nagyon hamar sikerült megszeretnem.:)

Remélem nem untátok el magatokat, de kénytelen voltam behozni a lemaradást, és még mindig tudnék mit mesélni, de mostanra gondolom elfáradtatok Ti is az olvasásban így ígérem hamarosan folytatom.

Élet az akadémián...:)

-->

Lassan túl vagyunk az első heten, és kezdem megszokni a hajnali 5kor kelést, és az este fél hatig tartó iskolai életet. Valamint megígérem, ha indulni kell egyszer az „elbénázott balettos” kategóriában valahol, valamikor akkor benevezek. :) Bár lehet decemberben túl sok balettos tanoncot sminkeltem és azért van bennem ez a kép, de itt mindenki ugyanúgy "kiskontyban" közlekedik és ugyanúgy kis balettos cipőben tipeg… Szinte ugyanaz csak mi még nem táncolunk… Még;)

A busz YMCA-nál áll meg, és nagyjából az iskola előtt tesz le. Így egyrészt nem tévedek el, ami az én esetemben nem nehéz (bár már arra is rájöttem, hogy ebben az esetben a tömeget követni érdemes, pláne a balettcipősöket.:) ), másrészt azt a 30 perces busz utat kényelmesen el lehet tölteni tanulással  és alvással.

Kedden összeismertettek minket Roberttel, aki előtt be kellett mutatnunk prezentációs képességeinket értsd mindenki előtt be kellett neki mutatkoznunk. Robert valaha nagy „lókötő” lehetett a lányok terén… de mára kicsit megkopott a sármja, amit a humorával kompenzál.  Állítólag „ÓÓÓ Mr. ” ez alapján dönti el többek között milyen hajót szán nekünk… (Igen, a Brazilok csak így nevezik… valahol jogos, hiszen ha „Óóó Mr.” kiválaszt az nem rossz dolog.:)  Persze eredményeket nem igazán mondanak, de a végén elég jópofa stand up comedy-val demonstrálta a cég elvárásait, és az elrontott prezentációkat.

 A hét elején elméleti, a hét végén pedig már gyakorlati oktatás is zajlott. Időközben, mikor már-már azt hittem, egyedüli magyarként, egzotikumnak számítok a kis kolónián és épp arra kértek beszéljek nekik magyarul, és egy laza: „papír zsebkendő” kifejezéssel akartam elkápráztatni őket… Mikor hirtelen… a semmibőőől előtermett egy magyar lány és belekontárkodott ’attraszióó’-ba, összetörve az addig gondosan felállított image-m:).

 Egyébként furcsa, mert ugyan csak három napja voltam, ott mégis örültem neki, mert minden nemzet elég szép számmal képviseli magát és kellőképpen összetartóak.  Arról nem beszélve, hogy Magyarországot vagy nem ismerik (ami mondjuk a német lánytól azért meglepő volt), vagy ismerik, de többséget nem érdekli. Szóval a kis honfitársam már egy éve hajózik, és láthatóan nagyon élvezi, épp egy továbbképzésen volt itt, hajóról jött a hajóra megy vissza és állítólag egy év alatt összesen két hetet volt csak otthon.  

 A cég marketingje elég jól megkomponált, értsd.: Mikor megérkezel kissé átfagyva, álmosan, az Akadémiára, vagy épp zsong a fejed az angol tanulnivalótól, vagy épp hirtelen nem tudod hogyan fejezd ki magad... no akkor mindig vagy ők két tananyag között a falra vetítenek egy "kis" óceánjáró bárkát, vagy kimész a kantinba, ahol LCD Tv-n vetítik a szebbnél szebb hajókat, a lényeg el ne felejtsd, hogy miért vagy itt.:) Akárhogy is, de ez engem azért elég jól tud motiválni időnként.:) 

A dolgok itt egyébként elég változékonyak, jelszavuk: "be passionate and be flexible". Nos, a "passionate" részével sosem volt gondom, a "flexible" részét meg már most elkezdték velünk gyakoroltatni:) Pénteken közölték, vasárnap legalább 20embert londoni családoknál szállásolnak el, úgyhogy "bye-bye YMCA and welcome Barbara and Peter":) Pár órája érkeztem csak de ez a "be flexible rész" ha továbbra is ilyen előnyökkel jár, akkor már most nagyon tetszik.:)

Barbara és Peter az új szállásadóim 60-65 évesek lehetnek, nagyon kedvesek, pl. kijöttek elém a buszmegállóhoz is besegíteni a csomagjaimat. Egy igazi londoni külvárosi részen laknak, nagyon hangulatos, épp csiripelnek a madarak, és süt a nap, és mint megtudtam errefelé van róka, és mókus is... ha minden jól meg összehaverkodom velük is:) Csináltam pár képet, szóval hamarosan láthatjátok is amint megalkotom a webalbumom.:)

 Az új kis családom tehát ezentúl: Alaine a brazil lány, Zoia az olasz (bár ő éppenséggel inkább középkorú) és Dragona a horvát. Igazi ágyfoglalóként, itt egyszemélyes szobát birtokolhatok, bár a másik szoba is szép, dehát jobb egyedül, ha már voltam olyan szerencsés és választhattam.:)

Ugyanis, örrömmel jelentem, az írásbeli vizsgákon átmentem, de a testmaszázst jövőhéten még gyakorolom, mielőtt elkezdeném a lávaköves és a bambuszos masszázs megtanulását. Így mára szabadnaposbaba voltam, míg szegény többiek az iskolapadot nyomták.:) Őszintén, szólva én örülök ennek a plusz egy hét gyakorlásnak, mert szerintem ennyi anyagot, két hét alatt tisztességesen megtanulni nem lehet, begyakorolni meg mégúgy sem. Így szerintem egy hónap alatt teljesíthető ennyi anyag, és ahogy az előttem érkezőket elnéztem/elhallgattam ez a reális is. 

 Szóval ma kirándultam is egy kicsit, mert megbeszéltem Liluval és Zsuzsival, hogy összefutunk pár órára. A vicc az egészben az, hogy mindannyian 1 órát utaztunk oda- és 1 órát vissza emiatt, de azért természetesen megérte. ;) Jövőhét végén, csak vasárnap kell bemennem, szóval, az a tervem, hogy esetleg akkor már nem csak bevásárlóközpontot, hanem várost is nézek, talán meg is valósulhat.