Olyan mennyiségű információ árad mindenhonnan hogy jó, ha azt tudom hol áll a fejem. Így az alváshiány és az erős gondolkodás, engem is megzavart. Ez anyagi károkban mutatkozott meg példának okáért véletlenül összetörtem a telefonom, és elhagytam egy pulcsim is valahol. A kisebb- nagyobb veszteségek ellenére még egyben vagyok, és ami jó hír valahogy mintha az angolba és a masszázsba is kezdenék belejönni, mert a borravalók is erről tanúskodnak.:)
A SPA vendégkör elég változatos a legelején egy külön relaxációs szobában gyűjtjük össze őket, akit az aktuális recepciós vezet oda. Így gyakran előfordul, hogy csak bemegyek harsányan harsogva egy nevet és mikor meglátom a kiválasztottat előfordult, hogy szívem szerint menekülőre fognám... Ugyan tudtam, hogy errefelé az elhízás elég nagy probléma, de ezek az amerikaiak ebben is tudnak mindig nagyobbat és nagyobbat mutatni. Így sikerült megmasszíroznom egy igazi beszélő gorillát, volt szerencsém egy-két termetes asszonysághoz is. A héten mikor kérdőre vontak, miért csúsztam el időben az adott kezeléssel 20 percet. Emlékeztetnem kellett őket az adott alany nem elhanyagolható méreteire, és elmagyaráznom nekik, miként és, hogy mászott le és fel „Micimackó” minden alkalommal az ágyról, amikor épp pozíciót kellett volna váltania, mert megfordulni nem mert, és nem is tudott. Tudom, mindez ironikusan, gonoszul hangzik, de mindez csak azért bosszantó, és mulatságos, mert őket ez az állapot a legkevésbé sem zavarja, ugyanis láthatóan elképesztően elkényeztetettek.
Persze, van bőven ellenpélda is. Az eddigi megfigyeléseim alapján Amerika kettőségek hazája, vagy fanatikusan zabálnak, vagy fanatikusan sportolnak. A vendégek 99%-ának az első kérdése merre van az edzőterem és mikor meghallják, hogy ingyenes, és ráadásul hajnali 6kor már kinyit a befeszített izmaik elernyednek egy pillanatra, angyali mosoly fut át az arcukon, és látni rajtuk, hogy az Charlestonig vezető úton mennyit aggódhattak ezen. Először nem akartam hinni a szememnek, de ők tényleg fel is kelnek olyan korán, és bizony az edzőterem mindig elég zsúfolt.
Az itt töltött másfél hónapom eredményeképp most már velem is bővül az edzőtermet látogatók száma, mert vére beruháztam egy sportcipőre is és Michelle is rászánta magát a változtatásra.
A hajónkat látogató korosztály is kellőképpen vegyes, tekintve, hogy már öreg hajónk van, számukra a megfizethető kategóriának számítunk. Többségében már rutinos vendégeknek számítanak, jellemzően North Carolina-ból vagy sokan Ohaio államból. Sokan esküvőre jönnek, sokan talán még egy utolsót hajókázni mielőtt tovább áteveznének a … folyón.
Miután megfizethető, így a részeges eltunyult/ elkényeztetett amerikai hülyegyerekekhez is van szerencsénk minden korosztályban igencsak szép számmal. Hiába szeretem a gyerekeket, de némelyiket igencsak nehéz elviselni, de edződöm, lassan nem nagyon lepődöm meg. Részeges és eltunyult kategóriában néha látok igazi vérbeli trógereket is akiknél néha eltűnődöm nem-e a Keleti pályaudvarnál osztogattak-e ingyen jegyeket… Velük ugyan a Spa-ban nem nagyon találkozni, ők az éttermek inkább a bárok állandó alkotóelemei.
Amit még megfigyeltem a szolgáltatásaink ismertetése közben, hogy hiába vannak egy hajón és NYARALNAK… méééégis ezek az amerikaiak mindig olyannyira elfoglaltak, hogy mindig mindegyikük rohan valahová… arra még nem jöttem rá, hogy mitől félnek mitől fognak elúszni..:) Mindenesetre akármilyenek is alapvetően kedvesek, és barátságosak.
Miközben felmértem a vendégkört tovább bővítettem az ismerőseim körét is a személyzet körében, és itt jegyezném meg, hogy valamikor még talán a blogom írása leges-legelején azzal kezdtem, hogy a változások jók… Nos, hát történetesen nem mindig, de miután itt elég gyorsan változnak a dolgok, kezdek hozzáedződni. Az elmúlt két napban ismét kedvezően alakultak az események, de elkezdem a legelején:
Hetente érkeznek új kollégák és hetente távoznak. Hogy miért… nem feltétlenül a szerződés lejárta miatt. Nem tudom miért, de az én nevemet a többség kívülről messziről kiabálja, sokszor olyanok is, akiket előtte 2szer láttam csak a liftben és esélyem se volt a névtábláját leolvasni. Az elmúlt három hónapom amúgy is az ilyenfajta instant kapcsolatok megalapozásáról szólt, a többségük, valószínűleg amilyen könnyen jött olyan könnyen ment, de már az elmúlt 3 hónap alatt mégis sikerült olyan embereket megismernem, akiket nem egykönnyen felejtek el. Mikor megérkeztem, sokan elcsüggedten emlegette, hogy: - ’te jó ég méééég ennyi meg ennyi hátra van’- a hazatávozásáig majd hozzátették, de hát ilyen a hajós élet. Különben is ez nem a legjobb hajó… Míg én optimistán érkeztem és lelkesedve újságoltam, volna, hogy vééégre 2 hónap után itt vagyok és 9 hónapig ez lesz az új otthonom, ők addig lemondóan és megsajnálva néztek rám: - Te szegény… 9 hónapig maradsz?.
Az erről kialakított véleményemet többnyire nem volt alkalmam ilyenkor kifejteni, de a többség/ aki régebb óta van itt elég pesszimista. Sokan belekeserednek az itt töltött folyamatos mókuskerékbe a szerződés lejártának vége felé, de láttam ellenpéldát is. Személy szeretnék az ’enjoy’ kategóriába tartozni, azért szerencsére találok erre társakat.:)
Ugyanis gyakorlatilag, akikkel most épp elkezdtem összehaverkodni a következő két hónapban a távozás színes mezejére lépnek vagy már léptek. Van olyan munkakör, ami elég megfeszítő, és a lelki terhelést se bírja ugyanúgy mindenki. Ez így- vagy úgy, de láthatóan lecsapódik. Még csak kis időt töltöttem itt, de azt már láttam, hogy sokan a piálásba menekülnek, és elég sűrűn elég sokat isznak, hiszen az olcsó. Persze ezzel is jó vigyázni, ugyanis ez rosszabb, mint a Való Világ, mindenki mindent tud, és az, ha kedvesen rád mosolyognak, nem feltétlenül jelent jót.
Vannak bizonyos szabályok, és elvárják, hogy ezeket be is tartsák…
Nem teketóriáznak sokat, aki hibázik, előfordul, hogy már aznap csomagolnia kell, és sokszor már másnap érkezik a csereember… itt tényleg mindenkit nagyon hamar pótolnak, de közel sem jelenti azt, hogy pótolható.:)
Így köszöntünk el nemrégiben Justintól aki kicsit túlzásba vitte a piálást, egy Rőtszakállú ürgétől, aki meglehetősen fura volt, de rendes, és tegnapelőtt a szőke terminátortól is fájó búcsút vettünk.
A szőke terminátor történetesen az itteni főnököm volt, és a „beceneve” nagyjából 5 percen belül megszületett, mikor először találkoztam Nikivel a SPA öltözőjében. Az első három hétben nagyjából 3szor szólt hozzám akkor se mondott se értékelhetőt, se kedveset. A becsületes nevét történetesen a lányoktól tudtam meg, mert ő be se mutatkozott. Mikor hozzám szólt legtöbbször ingerült/ agresszív volt, bár okot nem nagyon adhattam rá, hiszen leginkább a SPA-n kívül tartózkodott. Hamar rájöttem ezzel a stílust nem csak én érdemeltem ki, hanem az összes SPA-s lány és a vendégek is. A telefont többnyire úgy vette fel, hogy belehörögött, hogy ő beszél… de olyan stílusban, hogy a vendégek helyében, csak csendesen visszatettem volna a kagylót a helyére, és a SPA közelébe se mentem volna többé.
Kirúgásának oka, viszonylag már ennyiből kikövetkeztethető, de a casus belli-t a Biztonsági főnök üzente, mert Terminátorunkat többszörösen nem érdekelte, mit kellene csinálni, ha süllyednénk.
Ez valljuk be elég nagy felelőtlenség, egyébként idő közben túléltük az első krízis helyzetet is a hajón, ami pont nem a tengeren történt, hanem a szárazföldön, de ha a tengeren történik, valószínűleg mindenki, nagyobb pánikban lett volna. Két órára részlegesen leállt az áramellátásunk, bár hogy pontosan mi történt sosem fogjuk megtudni, de én a mókusokra gyanakodtam, hogy kiugrottak a kerékből egy mogyi szünetre, vagy a tam-tam dobos aludt el…
Épp ezért már ennyi bőven elég volt, és így két napja új managerrel gazdagodtunk.
Bernard fülöp-szigeteki, szerencsére nem felejtett el ember maradni, már az első nap kiderült, hogy diplomatikus és korrekt, nagy tapasztalattal rendelkezik, és azt hiszem tőle, tényleg lesz alkalmam tanulni és fejlődni, mert nem csak kliséket durrogtat.
Ami még egy kicsit jó hír, hogy bizony 1,5 hónap után végre, sikerült, begyűjtenem, a rám szabott pénzösszeget a cégnek. Hivatalosan 16$ híja volt, de ez olyan, mint a Monopoli, kicsi csalások megengedhetőek, így belevásároltam magam a 2 óra plusz szabadidőbeJ. Ha jól teljesítek, kedvezmények közül választhatunk. Bernarddal már így is nyertem szabadidőt, ugyanis, végre lesz egy teljes szabadnapom, ráadásul Keywestben, ami a 7 napos cruise alatt lesz és eddig csak az ablakból láttam. Így hamarosan, bemutatom Nektek Nassau-t, Keywestet és Freeportot és persze Charleston-t amit nagyon hamar sikerült megszeretnem.:)
Remélem nem untátok el magatokat, de kénytelen voltam behozni a lemaradást, és még mindig tudnék mit mesélni, de mostanra gondolom elfáradtatok Ti is az olvasásban így ígérem hamarosan folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése