Dolgos hétköznapok

Egyelőre fel se tűnik, ha eltelik egy hét ugyanis itt az időszámítást nem hetekben, hanem cruise-okban mérik…  A Cruiseok, a vendég turnusok, ami azt jelenti, hogy 5 vagy 6 naposak. Öt naposból van több, eddig csak egyszer volt 6 napos. Az útvonal az 5 napos esetében: Charleston- Nassau- Freeport- és Charleston ez a sorrend időnként változhat, de csupán csak azért, hogy nekünk ne legyen unalmas… a nyaralóknak úgyis mindegy.:) A következő 6 napos cruiseom a mostani, húsvéti szezon miatt: Charleston- Keywest- Nassau- Freeport- Charleston. Persze mindezeket általában két „seaday”-el toldják meg, hiszen mikor vízen vagyunk, az unatkozó vendégsereg akkor költi igazán a pénzt ránk, a hajó személyzetére.  Ez minden esetben a második, és az utolsó napra tehető.

Igen, mikor először realizáltam, hogy nem fogom kilenc hónap alatt bejárni a világot hajóval, sőt még a Bahamákat sem teljesen, kicsit csalódott voltam, de ha jobban utánagondolva fél óra alatt rádöbbentem, hogy a munkabeosztásom alapján boldog leszek, ha ezt a pár helyet kicsit jobban meg tudom ismerni.

Egy turnus vége már a következő turnus elejét jelenti, amire ismét ugyanolyan jókedvvel és a vendégek számára a világ legelképesztőbb legemlékezetesebb utazást kell biztosítanunk ugyanolyan elszántsággal, mint amilyennel az előző vendégeket fogadtuk, hiszen igen, ezek azok az emberek, akiket nagy valószínűséggel sosem látok újra. Ettől függ ugyanis a borravalónk, a fizetésünk és az életünk az állandó örökké változó 5- vagy 6 napos rotációban. Szép kis agymosás ez, amit akkor is tudtam mikor jelentkeztem, de felfogni csak mostanság kezdem a jelentőségét.

Tehát a munkabeosztásom, amit korábban már megemlítettem annyit tesz lehetővé, hogy hetente egyszer esetleg kétszer pár órára elhagyjam a hajót, de hogy épp melyik állomáson, és mikor nincs jogosultságom eldönteni.

Nagyon előre megtervezni ezeket a kiruccanásokat még sajnos nem tudtam, így az első időszakban  éppen hogy csak belekóstolhattam a hajózásba, megszoktam a hullámokat, a vendégkört, és többé-kevésbé láttam valamicskét Nassauból és Charlestonból és hamburgereztem egyszer Freeportban.

 Így mostanra rádöbbentem statisztikailag nagyobb esélyem van mindent látni ezekből a helyekből, mint semmit sem a Spa ablakából, mert sehol sem szállhatnék ki igazán.

Gyakorlatilag azt vettem észre, hogy mindig van mit csinálnom, és mikor épp azt hinném, hogy nincs, akkor más gondoskodik róla, hogy legyen. Nem számít, az sem, hogy épp van-e vendégem vagy nincs, mert mikor épp nincs, akkor azon dolgozom, hogy legyen.

 Nehezen fogtam fel az első pár hétben ezeket, csak követtem a tömeget és próbáltam memorizálni, hogy akkor most milyen testtájat hány percig is kell masszíroznom, és hogy és milyen speciális fantázianévként fogják a vendégek ezt tőlem követelni…

A reggelem egy átlagos hétköznapon 6kor egy emeletes ágyról való lekászálódással kezdődik, és tulajdonképpen ez az időbeosztásom leggyengébb pontja, mert van, hogy 10-15 percig csak ülök az ágy tetején és bemérem a lépcsőfokok távolságát finom precizitással, ami nem tudom miért, de a szobatársamat felettébb idegesíti.:) Ugyanis, ilyenkor nyitott szemű alvópozícióban készülődöm egészen 7ig.  Aztán legkésőbb negyed nyolckor reggelizni indulok, és mint általában olyankor élem a szociális életem kora reggeli szakaszát.:) 

Az amerikaiak és az angolok úgy általában nagyon kedvelik a meetingeket, én kevésbé… de az itteni szokásoknak eleget téve elég sűrűn van szerencsém hozzájuk, amiről szorgosan jegyzeteket kell készíteni, általában úgy a semmiről… szóval szinte egy egész füzet van szép virágokkal, kiskutyákkal meg szívecskékkel teli.:) A nap elég gyorsan el szokott telni és elég fárasztó, de a munkát élvezem…:) Bár az akcentusom mindenki dicsérgeti, amin azért elgondolkodtam, hogy vajon azért van-e, mert annyira mulattatja őket…?:) 

A hétköznapi (mondjuk itt mindennap hétköznap) teendők közé a mosást is belesorolnám, ami nem tartozik itt a kedvenceim közé. Egy mosoda van, ami éjjel-nappal rendelkezésre áll, ennek ellenére mindig zsúfolt, így már az is művészet, hogy üres mosógépet/ szárítógépet találj. A másik stresszforrás, a mosás/ szárítás végeztével a ruha megtalálása. Hiába mész érte időben előfordulhat, hogy nem találod ott ahol hagytad, ha szerencsém van, akkor betették valamelyik szárítóba így ezzel letudtam még 40 perc minuszt a szabadidőmből, ha nincs, akkor csak vizesen kipakolták és a sorsára hagyták a zoknijaim… Általában szerencsére az előbbi történik. A ruháim száma még nem fogyatkozott meg, remélem ez így is marad.

Nassau-t mint már említettem végre volt alkalmam kicsit jobban megnézni és még a strandra is kijutottam egy fél órácskára csakhogy csobbanjak egyet. Ugyan ez egy kisebb kis strand, ami a hajótól 10 perc gyalog, de ezalatt,is sikeresen megpirultam kicsit.:) Csináltam pár képet is, de nem lettek valami jók, így egyelőre érjétek be az eddig már beígért többi képpel, amivel már jócskán le voltam maradva.:)

A héten, ismét belevetettem magam az éjszakai életbe, szerdán mozi estet tartottunk Nikivel, Zeppelinnel, Justinnal és Alejandroval , ami egy kis kabinban igazi élmény volt. Csütörtökön így azt hittem végre kialhatom a fáradalmakat, de végül a Dining Roomban- azaz a vendégeknek fenntartott étteremben kellett enni- így duzzogva bár, de összekapartam magam, hogy megnézzem milyen is az a csillogó hajós-élet:). Az ok, amiért ott ettünk kettős volt, egyrészt csapatot építettünk, másrészt Stacey-nek szülinapja is volt. A lányok és Kevin elég bevállalósnak bizonyultak a békacombbal, én erre még nem ugrottam rá.:) Lassacskán szállingóznak haza a magyarok, mostmár szinte hetente megy haza közülük valaki, a héten rajtuk kívül Zeppelin is hazautazott és még vagy negyvenen így a tiszteletükre tartott búcsú bulin már csak kóvályogtam,  szóval vége a moziesteknek, mert még mást nem ismerek, akinek lennének filmjeiJ... (A napokban most egyáltalán nem vagyok biztos, csak tippelek, mert mióta itt vagyok, sokszor azt se tudom, milyen állomáson vagyunk épp.:))

Ez a búcsú másrészt azt is jelenti, hogy hamarosan, (hacsak nem ma), kaptunk utánpótlást, és szinte hihetetlen, de napra pontosan túléltem az első hónapomat.:)