Szociális élet…

Az első pár hétben kicsit szorongva és félénken mértem fel a különböző erőviszonyokat, és kapcsolatokat a hajón, mostanra a kezdeti kóstolgatás után talán lehet azt mondani, hogy elkezdtek befogadni. Bár a hajós népség és a hajós élet minden egyéb eddigi életformával, amit idáig ismertem nem összeegyeztethető és nehezen elmagyarázható azoknak, akik a „normális” világból jöttek már amennyire normálisnak nevezhetjük azt is.  Mégis ha már itt vagyok, teszek rá egy kísérletet.

Ez a bejegyzés a társadalmi beilleszkedés nehézségei között született, miközben küzdöttem a munkával, azzal hogy ellenálljak buliknak (itt ez igencsak nehéz, pláne, hogy az internet adta örömök a crew caféban találhatóak), és a náthával…

A várakozásaimhoz mérten, szerencsére a Spa-s csapat többségében aranyos, barátkozó és segítőkész. Bár nőkkel dolgozni, otthon sem volt mindig egyszerű, itt együtt is lakom velük, szóval, bár még személyes konfliktusom nem volt, a bepróbálkozásokból és a froclizásokból ítélve ők sem különbek, mint a magyarok. 2 hétig 1 fiú edzőnk volt, Ryan aki skót, és ebből adódóan a beszédét nehezen értem, mert még a szájkinyitáshoz is skót…J Ezen a héten még egy fiúval, Kevinnel bővült a csapat, aki dél-afrikai. A lányok egy része a Fülöp-szigetekről jött és ehhez mérten kellőképpen összetartóak. Ők kicsit zárkózottak, de amikor épp nyitottak rá lehet velük beszélni és még jó fejek is. A hajón dolgozók többsége egyébként is innen jött némelyikük elég furcsa, de kezdem őket megszokni. A lányokat név szerint egyelőre nem sorolnám fel, mert 16an vannak, majd lassaskán bemutatom Nektek őket is.

A csapat másik fele afrikai innen- onnan, vagy angol- skót, walesi. A lányok többsége igen fiatal, hozzám képest 20-24 évesek. Ezt már Londonban is tapasztaltam, de miután ugye én sem vagyok még öreg, nem érződik annyira a különbség.:) A Fülöp-szigetekről akad egy két korombeli, és 3 nálam idősebb is.  Ami még hírértékű, hogy én vagyok az első magyar Spa-s lány errefelé.

Az első egy hét után amint összeszedtem magam, bedobtak a mélyvízbe, minden estére és a szabad délelőttökre is valaki mindig kitalál valamit. Olyan ez, mint egy nagy gólyatábor- vagy nyári tábor, csak innen nem két hét múlva megyek kialudni magam, hanem csak decemberben.:)

A crew bárban ugyanis a legelvetemültebb napokon is van „buli” vagy valimiféle-valami… szülinap, búcsúbuli, névnap, amit kommunális ivászatnak és evészetnek lehetne nevezni. A Crew bár állandó embere: a kolumbiai Harold, aki ottani főpincérnek is nevezhető, vele elég könnyű volt barátságot kötnöm. Alapvetően rendes fickó, úgy néz ki, mint akit a hajó átadása óta itt felejtettek. Mindenhol ott van és mindig ugyanolyan fapofával szolgál ki, de van humorérzéke. A bár egyébként sem számít drága helynek, ami csak a sok rendszabályozás miatt meglepő nekem, de 5 dollárból már be lehet csípni, ha nem figyelsz oda.

Persze a társasági élet mozgatórugói az itteni magyarok is, akik nem tudom, hogy csinálják végig a napot olykor 1-2-3 órás alvással.

Miután nem vagyok a klikkesedés híve, próbálok ismerkedni és barátságokat kötni mindenkivel. Valahogy így ismertem meg a californiai Tony-t is, aki az egyik karaoke csapat velem egy napon érkezett zongoristája, és általa és Niki (a housekeeping és a bulik egyik frontembere) által ismertem meg a banda többi tagját is. Zeppelin-t, aki a zeppelin feltalálójának valami egyenes-ági rokona, Julient aki  xaxofonos ;)… és lazán eljátszhatná a néger James Bond szerepét, mert mindig annyira karót-nyelten csinos.

A Carnivalnak, külön, szórakoztató csapata is van, ami a buta amerikaiaknak, buta játékokat, és táncokat tanít be, buta módon, amiből én már kinőttem, de az amerikaiak bolondulnak az ilyesmiért. A „free”- szótól könnybe lábad a szemük, a „bingo” játék után fejvesztve rohannak és kutatják fel a hajót.  Így az egyik főemberük, Justin is elég nagy népszerűségnek örvend mind a vendégek, mind a személyzet körében.  Akik még gyakran fellelhetőek a partykon:  a táncosok, és a gyerekőrök, akikkel még annyira nem pacsiztam le.

A tényleges tengerészet többsége olasz. Velük is lehet barátkozni, de ők valahogy merevebbek, hiszen az egésznapos rendszabályozás után, nehezen engednek fel.

Aztán a hajós élet másik fele a crew bárban állandóan lebzselő számomra ijesztő fura alakok(talán ők lehetnek azok a „műszakiak”), akik olyanok mintha a hajó gyomrából jöttek volna mert beszélni nem beszélnek csak néznek illumináltan, és egyszer csak felszívódnak mintha ott sem lettek volna, de persze az utolsók között tűnnek el.

 A neveket megjegyezni nehezen megy, és ebben nekem a névtábla se nagy segítség, mert szerintem igen kicsi és olvashatatlan.

Az egyéb területeken dolgozóknak szerződése egyébként is rövidebb, mint az enyém, a magyar pincéreknek mondjuk  8-10 hónap(közel azonos), de egyrészt mindenki előbb, haza szeretne menni, másrészt ők már letöltötték a nagyját.

Állítólag havonta… (ennél én gyakrabban tapasztaltam két héten belül) van egy össznépi buli a discoban vagy valami egyéb vendégtérben, ami mindig valamilyen címszó alatt fut. Ilyen volt a két héttel ezelőtti St. Patrik party, és ilyen volt a tegnap esti „Traffic lights” party is. Az alapvető mondanivalója az ilyen buliknak nincs, de tartalmat akarnak mögé csempészni mindig valamilyen bohócöltözékkel, és a hozzá tartozó kellékekkel. Még az ilyen személyzeti bulik is megszervezettek, olyan szempontból, hogy vagy kajával, vagy kiegészítő kellékekkel készülnek, sapkák, kalapok, nyakláncok, lufik… És persze fotós, aki bárkiről profi képeket csinál, amik később meg is vásárolhatóak. A tegnap esti a közlekedési lámpák színeit és a kapcsolati státusz megjelölést akarta összetársítani, olyan formában: piros- tilos, sárga- bonyolult, zöld szabad… Az ötlet rendkívül kreatív.

Mint már említettem, a másik őrületet, a farsangi bálokat kihagyó és a gyermekkorukat nem szerepjátékokkal elütő, későn érő, a hajós életbe belerottyant munkaerőnek a BINGO jelenti. Ezen megéri játszani, mikor a személyzetnek tartják, a legutóbbin 4500 dollárt sorsoltak ki, és vigaszdíjnak, ipod-ot, iphone-t és valami i-tablet-et(már ha ennek ez a neve).  Sajnálattal tudatom, hogy ezeket még nem én vittem, haza, de eljön még az én időm.:)

A szociális háló, elég szövevényes, és számomra még ingoványos ahol nehéz megtalálnom a munka- szórakozás, és alvás közötti egyensúlyt…

Ami még kicsit nehezíti a dolgokat, a kommunikáció nyújtotta technikai problémák az otthoniakkal, amit értsetek úgy, hogy hiányoztok, de próbálom megtalálni a stabil fűcsomókat az mocsárban és hamarosan jelentkezem.