Párosan szép...?..!

Párosban minden könnyebb, van kivel megosztani a gondodat, búdat, és négy kéz mindig többre megy mint kettő. Így hát talán joggal mondják hogy párosan szép... még a páros masszázs is, ha egyedül nem megy... :)

Szóval ha jobban belegondolunk valóban, az ember társas lény...

S miféle betetőzött huncut romantika, mikor a szívszerelmeddel mert szülinapja van, mert évfordulótok van, mert a mézesheteitek elején jártok, mert mert mert egész egyszerűen csak mert... Ő a Te szívszerelmed, és pont ezért meg akarod osztani vele az élményt...  

Így belibbentek a Spa-ba  ahol lágy zene szól, karnyújtásnyi távolságra édesdeden pihegtek a levendula illatú szobában egymás mellett, de az élmény fokozható...

Langyos simogató olajat csorgatnak végig a testeden és ahogy a meleg tej olvasztja lágyítja meg a csokoládét úgy olvad el és tűnik tova a Te testedben is a fáradság, az izomfájdalom és a stressz a hozzáértő kezeknek köszönhetően... 

S mikor lágy csengettyű hoz vissza az édes, lebegő, súlytalan álomvilágból oldalra nézvén ott van a szeretett társ ugyanolyan angyali mosollyal az arcán, mint ami a Te ábrázatodon is ragyog. 

No igen, és akik mindezt lehetővé teszik, azok mi vagyunk a masszőrök. Emögött az élmény mögött is sok a háttérmunka, amiből az édesen szendergő pár mit sem sejt. 

 Az első szerződésben égett bennem a bizonyítási vágy, hogy egyéniben állhassak pályára, aztán valahogy mikor végre nagy ritkán egyedül találtam magam egy- egy vendéggel kettecskén hosszú idő után, mindig hiányzott mellőlem az a kisegítő társ.

Az, aki befejezi az angol mondataim mikor elakadnék, aki megerősítően bólogat mikor magyaráznék, segít takarítani mikor épp elcsúsznék a következő vendéggel időben, kinyomtatja a nyugtát amihez én nem értettem ,- míg én szaladok a frissítő vízért... 

Szóval  jó partnerrel párosan szép volt, jó volt, sokat fejlesztett az angol nyelvtudásomon és rajtam, hisz ne becsüljük alá a tapasztaltabb masszőrkollégák kitapasztalt masszázsfogásainak jelentőségét. Fejlődtem, tanultam, és a szerződésem végére én voltam az, aki betanította az utánam jövőket, és valahogy ez a szerepkör szinte álandósult ebben a szerződésemben is.

Igazából mostmár mondjuk ki annyi partnerem volt, hogy egy kezemen sem tudom megszámolni... Mármint ha a masszőröket veszem számításba:) 

Így megtapasztaltam mindenféle típust van kivel könnyebb olyan is van akivel kevésbé. 

Mert hát ha a két masszőr között nincs meg az összhang, mit ér az egész levendulaillatú cécó?

Ha futószalagon jönnek a vendégek akkor bizony jól jön a segítség és bizony a hajón is sokszor futószalagon jönnek. 

Bár mindez balul is elsülhet: nem mikor kicsi a masszázsszoba, és összeütköztök, mert nem figyelitek, hogy a másik merre jár.... 

Vagy, ha az egyik többet magyaráz mint, te... Illletve kevesebbet, vagy éppenséggel nem figyel arra mikor kell befejezni a masszázst... Vagy olyan fáradt, hogy a vendég egyik kezét lazán elefelejtené megmasszírozni ha nem figyelsz... 

Idővel, persze összenőttök mint a borsó meg a héja, akárhogy is voltak nehézségek az elején... Kifonomulnak a fogások, és szó szerint is, olajozottan megy a csapatmunka...

Olyannyira, hogy esetenként túl jó az összhang és így mikor, már a nap végén a társad szemvillantásából tudod mit akar, és sokszor már a fáradság miatt is nehezen tartod vissza a nevetésed. 

Párosan szép... Semmiképp sem unalmas, mozgalmas, izgalmas... S mikor kinyitod a szemed a csengettyűszóra, és  Te relaxáltan lebegsz tovább az őrült hajsza nekünk tovább folytatódik, mindaddig míg minden vendéget le nem lazítottunk.