Itt nem léteznek szürke hétköznapok...:)

Kicsit azt hittem az első két hét izgalma után megnyugodhatok, még talán féltem is, hogy nem lesz majd mit mesélnem hiszen, "csak" tanulunk és nem történik majd eztán semmi érdekes míg ki nem utazom.:) Persze tévedtem, mert itt mindig történik valami... Nem tudom mivel jellemezzem az itt eltöltött időmet, néha leginkább szürreális, olykor meg hirtelen mindez átvált valamiféle komikus fordulatba... de kezdjük az elejéről.:

Nem fogok nagy titkot elárulni azzal, hogy azért mielőtt idejöttem, élt bennem egyfajta elképzelés az itteni életről, az angolokról, és a hozzám hasonlókról akik ilyesmire vetemednek.

Bár Apaék a korábbi tapasztalataikkal igyekeztek felkészíteni, és lám.... nem volt hiába... mert nem is ért váratlanul, de azért van olyan amire nem lehetett.:)

Lehet hogy naiv voltam, bár azt azért az elején leszögezném, hogy az összbenyomásom a többnyire nagyon is pozitív, mégis a világ minden tájáról ideérkező emberek között meglapul egy-két speciális eset.:)

Az angolokról pedig a véleményem gyökeresen megváltozott mióta kint vagyok, amiket az angol órákon tanultam az itteni kultúráról, vagy amiket a Tv-ben láttam... no annak itt a felét sem tapasztaltam...:)

Szóval, helyezze magát kényelembe dőljön hátra és mulassatok jól, amíg jól kipletykálkodom magam.:)

Tehát kezdjük a kis ideális világommal, csakhogy kicsit átérezzétek a helyzet groteszk báját.:) Tehát, az hogy az angolok udvariasak, türelmesek, toleránsak bennem elég erősen megkérdőjeleződni látszik.

 Lehet én vagyok kicsit túl óvatos, de az első héten úgy éreztem elnézést kell kénem ha valamit nem értettem meg azonnal, vagy a kiejtésem nem volt tökéletes. Mindezt udvariasságból tettem... azóta jelezték szó szerint idézem: "idegesíti" őket. Hát már nem csinálom.:) Ugyanis, itt a probléma ott kezdődik, hogy sosem tudhatod épp mit várnak tőled ezt nem csak én figyeltem meg, hanem már mások is.Az egyik kedvenc kifejezésük a korábban már említett, "be passionate, flexible" mellett a "body language", aminek az alapvető fontosságával tudok azonosulni, de náluk ez azt jelenti vigyorogj 0-24-ig "mint akit épp ....-ni visznek".:) Ha nem épp vigyorogsz 1 percet akkor ők biztosan arra következtetnek, nem szeretsz itt lenni... A másik ami szintén alapvető szabály náluk, a törtetés, amint a hideg kékvérű népségről én személy szerint nem gondoltam volna.

Ugyanakkor a szállásunkon ezzel ellentétben mostanra teljesen más rendszer uralkodik, Barbara parancsnok átvette az irányítást.:) Eleinte mindenki csendben tudomásul vette hogy nem szabad hangoskodni, de mikor realizáltam, hogy a köhögés is hangoskodásnak számít és gyakorlatilag őt a fizikai jelenlétünk zavarja, akkor feladtuk a megfelelési kényszert.:) Peter továbbra is nagyon rendes, ahogy feltűnt ő ezt az évek óta tartó ellenállást rég feladta, és örül neki, hogy hozzá hasonló közlegényekkel telt meg a ház:).

Tehát a hét eleje gyakorlással telt, és ellátogathattam a fodrászszalonba modellkedni kicsit, ahol találkoztam egy magyar lánnyal ismét, aki ezen a héten jött. :) Aztán a következő nap, életemben először nem anya vágta le a hajam, hanem egy új-zélandi-i srác  akinek nagyon jó énekhangja van, és nagyon emlékeztet "Iz Kamakawiwo"-ra   aki a "somewhere over the rainbow"-t énekli. Az egyetlen különbség, hogy ez a fiú még nem annyira kövér, de már jó úton jár.:) Azért azt sose hittem volna, hogy anya után először egy új-zélandi srác fog hajat vágni nekem.:)

Az ismétlő vizsgát péntekre ütemezték, ami nekem fel se tűnt, hogy péntek, olyannyira összefolynak az itteni napok. Végül tegnap a vizsga után, megnyugodva visszatértem a terembe mikor meglepve, vettem tudomásul, hogy Robert közöttünk ül, és mint az éhes oroszlán a riadt vadakat kimérten méregeti a zebracsordát. Kicsit megijedtem, na nem nagyon, csak beültem a hátsó sorba és figyelgettem, hogy na akkor most mi lesz. A többieknek volt dolga, én meg tanulást mímelve figyelgettem, aztán bejött a tanár, és beszélgetni kezdtek rólunk, hogy mit azt sajnos nem hallottam kristálytisztán, ahhoz azért messze ültek. :) Na a lényeg a lényeg Robert kiment a szobából, majd ismét bejött, addig én már raporton voltam, és ő meg addig kérdezgetett, hogy a végén meg kellett masszíroznom őt saját magát. Bizony, bizony "Óóóó Mr. "-el több mint egy órát beszélgettem, és nagyon segítőkész volt talán most először hallottam használható gyakorlati tanácsokat a masszázzsal kapcsolatban. 

A dolognak még egy pozitívuma volt (most pozitívumnak látom, remélem ez a későbbiekben is így marad): Hogy végre, Ő volt az első aki megértette, hogy én tulajdonképpen kozmetikus vagyok, és nem masszőr. Így jövőhéttől, kozmetikusként tanulhatok tovább. :) Ennek nagyon örülök, mivel ez mégiscsak "hazai" pálya, bár az biztos, hogy kétszer annyi tanulással is fog ez járni. Ezenkívül, megtanulhatom ugyanúgy a bambuszos, és a lávaköves masszázst is, tehát tulajdonképpen, továbbra is megtarthatom a  "multifunkciós Dóri" jelzőt.:) Ennek a dolognak még két fontos következménye lehet: egyrészt tovább kell gyanítom itt maradnom, másrészt ha hajón leszek, dolgozhatok mindkettő szakmában, ha a kozmetikára épp nincs kliens.:)

A mai napon így az erre való felkészüléssel és pihenéssel telt, valamint holnap reszkessen minden bambusz, mert megyeeeek.:)