Magyarok a nagyvilágban...

Talán Jókainak  a Fekete Gyémánt című regénye kezdődik valahogy úgy, hogy valahol a nagyvilágban van egy kicsiny ország eldugottan, ahol a regény hősei  a történet elején biztonságosnak tartanak majd a a végére otthonra találnak. ( Miután ezer éve olvastam ezt, lehet, hogy másikkal keverem össze, de valamiért ez rémlik, ha mégse ez az, akkor is megéri elolvasni ezt is, ahogy a többit is.) 

Persze azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az ország Magyarország volt/ Erdély. 

Mindez hogy jutott eszembe igen egyszerű. Ismét kellőképpen távol vagyok a külvilágtól és híradóktól valamint az aktuál politikától, ami valóban nem áll a helyzet magaslatán. Pont emiatt is, mikor épp otthon vagyok pár hét, pár nap, pár óra vagy akár pár perc, otthon töltött idő  is képes megerősíteni abban, hogy abból az otthoni fejetlenségből nekem menekülni kell... 

Mégis kettős ez a dolog, ahogy sok költő, író és sok sok nálam sokkal okosabb ember foglalkozott már ezzel a témával akár már 100 évvel ezelőtt is, mégis így átélve valahogy minden sokkal több értelmet nyer: Mert valóban"A perc emberkék napjai ezek"... (Ah mit napjai évtizedei...) De mégis "Góg és Magóg fia vagyok én " is, ahogy Ady is két végén égette ezt a gyertyát. 

Igen, a magyar valóságtól távol valahogy máshogy csapódnak le a dolgok és innen a távolból a sok negatívum ellenére mégis eszembe jutták mások a világ másik felén, miért is jó magyarnak lenni és mire lehetek büszke. Így engedjétek meg, hogy megosszam a pozitív tapasztalataimat is, remélve, hogy ezzel erőt adok abban a távoli kicsi országban a fárasztó, izzasztó sziszifuszi munkátokhoz.

A tavalyi szerződésem alatt nem sokan örültek meg annak, hogy honnan jöttem, sokan azt sem tudták, hogy Magyarország létezik. 

Persze tavalyról, azért meg kell említenem Robertet, aki Amerikában született, és a nagyszülei költöztek ki annak idején. Azóta is kedvesen követ a facebookon keresztül, és lelkesen használja a google fordítót, amivel bíztató leveleket ír magyarul!,  ami mindig nagyon jól esik.

Idén viszont sokkal több ilyen élmény ért, biztos emlékeztek még a káposztásmegyeri mexikói feleségére. Illetve többször futottam bele kiddisszidált családok leszármazottjaiba. Még többször fordult elő, hogy nem magyarok kezdtek el áradozni, a magyar emberek kedvességéről, vendégszeretetéről illetve a magyar konyháról. Elképesztő de az egyik argentin zenés srác olvasta Márai Sándor: Füves könyvét, (amit szégyen szemre én még nem) és az apukája még gulyást is megtanult főzni valakitől, valamikor, valahonnan.  

Valahol büszkeséggel tölt el, és most hogy ennyi helyen megfordultam higyjétek el szép kis ország a miénk, vetekszik sokféle hellyel, hiába élünk nehezebben mint a finnek, németek, svédek, amerikaiak... Valamit otthon nagyon nem csinálunk jól, hiába ismernek el minket kreatívnak, kedvesnek és jónak.   Nem tudom megfejteni, nem is akarom, hogy hol a hiba de annyi biztos, hogy sokan keltették jó hírünket amit jó néha megtapasztalni.

Év végi hajtás... Új évi pörgés... A soha véget nem érő történet...

Akartam rövid élménybeszámolót tartani a kiskarácsonyunkról, de végül a kisfilmes változatot prezentáltam, remélem kicsit atéreztétek a hajóskarácsonyi hangulatot. 

Az élet nem állt meg karácsonykor sem, bár a várakozásaimmal ellentétben közel sem volt annyira túlzsúfolt a Spa mint gondoltam. Aztán szép lassan rájöttem, hogy főleg talán azért mert a karácsonyi cruiseon leginkább olyan családok voltak, akik más vallás szerint élnek, a cukorszirupos mézeskalácsvilág okozta zűrzavar nem érinti őket túlságosan.  

Azért túléltük, ahogy a Spás lányok karácsonyi nyafogásait is... Nőkkel dolgozni közel sem egyszerű...ezt mindig is tudtam, de 20 év körüliekkel... A családjuktól elszakítva...  Erre nem lehet felkészülni...  12 Érzelmi időzítettbomba...

Engem valóban nem viselt meg, helyette videót szerkesztettem, meg hamár óvodásokkal kell karácsonyozni, akkor már csináljuk rendesen, alapon igyekeztem megfelelni rám kiszabott "secret" Santa játéknak... Miszerint az általam kihúzott spas lányt aranyos apró ajándékokkal kell meglepni. Be kell ismernem, hiába a dolog hihetetlen bugyuta alapötlete, belőlem kiváltott némi karácsonyi izgalmat és "őrületet" a hét végére. Igazából ezt a fajta készülődést és a meglepett meghatódott Amelita arcát jobban élveztem mint az egész spas bulit de nem lehet minden tökéletes. 

A magyar karácsony viszont igazán meghitt volt és kellemes, és bár a "magyar-mechikói mekerék" közel sem fogható Édesanyám konyhaművészetéhez... Azért igencsak gyorsan elfogyott ez is.:) Igazából nem tudom kitől, nem tudom honnan ( mert későn érkeztem), de előkerültek a rejtett tartalékok is, mint szaloncukor, Unicum vagy a Fütyülős "pálinka". Szóval az este végére emelkedett hangulatban takarítottunk és mentünk fel az open deckre " afterozni". Ami már hajnali 4-kor csendes beszélgetésbe fulladt, és végül mikor már a többiek a másnap reggeli munka miatt feladták, én még kicsit kiélveztem a karib tenger kellemesen simogató hajnali fuvallatát, aztán fél 5 körül visszabaktattam a kabinomba.

A stagnáló punnyadt cruise után, év utolsó hetének már új reményekkel tele vágtunk neki. A cruise első napján már- már fix feladatom, hogy a hajóra frissen felszálló utasokat koszöntsem  a hajó lobbiban és felcsábítsam őket a Spaba. Általában azért meg lehet becsülni mennyire lesz sürű hetünk. Így már az első pár órában éreztem, hogy igen, ezúttal garantáltan nem fogunk unatkozni. Ezek az előrejelzések be is igazolódtak végül annak ellenére, hogy az első nap csak egy vendégünk volt Natalieval, aki az új párom a párosmasszázsban. Ugyanis a managerünk ráébredhetett oktatói képességeimre is, így már a második embert nevelem egyéni masszőrnek... Igazából szeretek párban masszírozni, mert van egyfajta hangulata amit majd talán egyszer még kifejtek...:)

Node, másnapra  beindult az üzlet, olyannyira, hogy semmire sem volt időnk... A nap végére talán a kimerültség/ hajó ingadozás miatt ért egy kissebb fajta munkahelyi baleset, az kezem a fal és a szennyestartó konténer között ragadt, ami igencsak kellemetlen. Így gondoltam megnézetem az orvossal, és leindultam a medical centerbe a lifftel de talán a troli becsapódása, talán a kimerültség miatt okoztam némi drámát a főcrewfolyosón azzal, hogy elájultam. Persze szerencsére semmi komolyabb baj nem ért, az ausztrál "nővérfiút" 10 perc múlva már mókás ájulós történetekkel szórakoztattam miközben kivizsgált.

Szóval kicsit pihenőre fogtak, de csak másnap délutánig, estére még az újév előtt este 10:30ig masszíroztunk, majd életemben elősször még az újév előtt gyorsan hajatfestettem, és Andival 11:55-kor már szélsebesenszaladtunk fel a hajó legtetejére, a szabad ég alatt a vendégek körében visszaszámolni és kikiabálni az éjszakába az amerikai újévet! A buli persze csak ezután kezdődött, és hiába voltunk fáradtak azért elég jól sikerült.:)

Új év új szokások, szokták mondani és úgy tűnt ezt a vendégek meg is fogadták, hajóskarrierem több mint 1 éve alatt soha nem látott aktivitással rohanták meg a Spát és követeltek minket és hamár új év, akkor persze egy kis leltározás is jutott osztályrészül úgy két óra plusz munka a nap zárásaként mintegy éjfélig, majd két óra plusz munka reggel mielőtt a az új vendégek megérkeztek volna így a hét elején. Szóval közel sem mondhatom eseménytelennek az év elejét, sőt mondhatnánk úgy is, hogy sosincs megállás.

 Egy hónap van hátra a hajó szervizeléséig, szóval újabb izgalmak várhatóak, mert a héten kiderül, ki marad ezalatt az időszak alatt, és kinek kell új hajóra költöznie. Igazából kíváncsian várom mit döntenek az én sorsomról maradnék is, mennék is... De ezt megjósolni előre nem lehet. 

Addig is míg erre az információra várakozom, engedjétek meg hogy itt is Boldog Új évet kívánjak, és megköszönjem, hogy olvassátok a történeteimet, immáron pontosan 2 éve, hiszen akkor kezdtem életemet a londoni akadémián. Remélem továbbra is velem tartotok, hamarosan jelentkezem!:)

Közeledik a Karácsony...

Igazából külön tölteni a Karácsonyt sosem töltöttem még külön, de valahogy mindig is úgy éreztem, ez inkább az otthon maradt családtagoknak lesz nehezebb mint nekem. Otthon valószínűleg esik a hó és fahéj illatú minden, miközben a retekklubbon 1000szer adják le a reszkessetek betörőket Ti beiglivel tunkoljátok a forralt bort... Igazán nem akarok szerénytelenkedni, de minden adott, ahhoz, hogy kicsit jobban hiányozzak mint egyébként. 

Ugyanis a karibi hajós karácsony semmiben nem emlékeztet az otthonira, így jobban tudok arra figyelni amiért kijöttem, és leginkább a jövő évi karácsonyi terveim foglalkoztatnak, miközben persze ugyanúgy hiányoztok mint eddig.

Szóval itt Tampában süt a nap bár néha esik és köd van mégis csak a CNN-en látom az amerikai hóhelyzetet. Azért az, hogy a karib térségben is "tél" van, mi is érezzük... Többször hullámzik a hajó, és jobban, mint amire tavalyról emlékeztem. Tengeri beteg ennek ellenére még sosem voltam, bár már megtapasztaltam az "élményt" milyen az, ha a vendégem az...

Azt nem kell sokat magyaráznom, hogy mennyivel másabb az amerikai karácsony mint az otthoni. Igazi cukorszirupos kampós piros-fehér nyalókával teli és persze, rénszarvas és Mikulás mindenütt. A hajót már november közepén feldíszítették így egy hónap után nem hoz lázba a karácsonyfák látványa sem. Szóval a karácsonyi hangulat teljesen más, nyoma sincs a meghittségnek leginkább csak a télapus feelinget érzem Frank Sinatra-s nótákkal. Azért készülünk mi is. Lesz spas karácsony és persze ünnepelni szeretnénk a magyarokkal is. Cozumelben van egy Dracula nevű román étterem, amit egy román-magyar srác üzemeltet.  Állítólag annak idején ő is pincérként kezdte, majd mexikói feleséget választott és most a magyar-román- balkáni otthoni kaját hiányoló hajósnépség körében bizony ő nagyon népszerű és keresett sztár. Van a menün töltött káposzta, paprikás krumpli, gulyás leves... Hát elvileg az a tervünk karácsonyra rendelünk tőle mi is és a hajón megesszük közösen Szenteste. Valahogy teljesen más de valahogy mindennek van hangulata. 

Természetesen a cukorszirupos amerikai karácsony nem karácsony karácsonyi show nélkül, ahol persze mi is szerepelhetünk. Ez emlékezteti a vendégeket arra, hogy mi a családunk és a barátaink nélkül a hajón töltjük a karácsonyt így tessék minket sajnálni. 

A vendégek viszont imádják ezt a felhajtást láttam tolószékben ülő, hosszú fehér szakállú nagypapát aki egész héten mikulássapkában bohóckodott a feleségével együtt.

Volt olyan vendég, aki mindennap más kitűzőt viselt, és igencsak felajzott állapotba került, mikor megdícsértem érte, olyannyira, hogy az utolsó seaday-en az összes létező kitűzőjét és bizsuját feltette állítólag többek között az én kedvemért is...

Szóval a nagy nap közeledik de valószínűleg nekünk ugyanolyan lesz mint a többi. 

Mégis történt múlt héten olyan dolog ami megrendített és kizökkentett a mézeskalácsház világból. Épp az edzőteremben futottam, mikor arra lettem figyelmes, hogy a táncoslányok ijedten keresik a telefont. Egy idősebb 50 év körüli férfi egyszercsak összeesett és pár másodpercre meg is halt. Szerencsére a segítség gyorsan jött, újraélesztették és még miután Cozumelben voltunk, azonnal kórházba került. Mostanra állítólag úgy ahogy jól van. Milyen múlandó az emberélet, de szerencsére neki egy második szülinap adatott meg. 

Készülgetünk, lélekben amennyire tudunk, azért karácsony előtt még jelentkezem. Élvezzétek ki a beiglit és gondoljatok rám is!:)