Szülinapi jelentés

Megint egy évvel öregebb lettem, bölcsebb is talán… éppen ezért és persze nem csak ezért, hanem mert a Családomat főleg az Anyukámat oly ritkán hallom és látom. Ugyan ma végre sikerült először mióta itt vagyok, de ezt a bejegyzést két nappal ezelőtt elkezdtem. Így mostmár a világért se hagyom félbe!:)

Nem tudom, mi törpténik velem, de vagy a Bahamamama szelleme suhintott meg, vagy csak az öregség és a távolság okozza a szentimentálissá válásomat mindenesetre most kaptok belőle Ti is bőven.:)

Szóval egy évvel ezelőtt, miután lecsúsztam az interjúról 17-én, a szülinapomon hívtak fel, hogy mégiscsak jelentkezhetek tengerészkozmetikusnak. Talán Ti is sejtitek, mit kívántam, aznap délután, mikor el kellett fújni a gyertyákat… és bizony látjátok a kívánság teljesült.  Persze, Ez nem csak a tortán múlott, hanem nagyon sokat köszönhetek, a Szüleimnek, és a Bátyámnak is.  (Levi, az a csuklószorító mostanság az életemet menti meg, egy-egy nehezebb nap után… persze aggódnotok nem kell, hiszen másnapra mindig helyre jön.)

Néha még most sem hiszem el hogy itt vagyok, és most, hogy ez a szülinapi cruise-om végül szabadnapot kaptam Grand Turk-ben is ami nagy ajándék volt Bernardtól, hiszen ezért a port-ért nagy harcok folynak. Valamint Bernard ma különösen jó kedvében van, hiszen komoly 2 órás „megfeszítő” munka után úgy döntött lejöhetek a kabinomba, és csak este kell megjelennem a meetingen, mert úgysincs sok vendég.:)

A szülinap egyébként nagy felhajtás itt, a crewfolyosó főfalán külön kinyomtatott lista áll az a havi szülinaposokról, és a Carnival szabályzata szerint aznap nem kell dolgozniuk a szülinaposoknak. És a crew személyzete, akik egyébként nem mehetnek vendégtérbe mulatni, elmehetnek a discoba is. Miután én nem a Carnivval alatt dolgozom teljes mértékben én csak egy szabad délelőttöt kaptam hivatalosan.

Az első ajándékot is a cégtől kaptam, ami egy kedves névre szóló „vigyorgódelfines” üdvözlőkártyát, de kaptam már egy fényképet is Oliviától.. a többit meg persze meglátjuk, de mindenki sustorog és vigyorog rám.:)

 Végül ma nem sikerült kimennem Half-Moon Keybe, annyira fáradt voltam az előző napi hajtás és a hajnali kettőig tartő mosás miatt. Ez a szülinap egyébként is pontban éjfélkor jól kezdődött, ugyanis a biztonság az első!, fekiáltással tegnap beleléptem egy üvegbe a vaksötétben, ami a cipőmet és a lábamat is sikeresen felszakította. A seb persze jobban vérzett, mint ahogy fájt de azért a biztonság kevéért kaptam rá tetanuszt. A lábam végülis használható maradt és így a szülinapom ismét kezd emlékezetessé válni.

Külön öröm, hogy 7 napos cruiseról beszélünk, hiszen ebből kifolyólag 2 sea-day helyett 3-at csinálunk végig, ami mindenkinek kimerítő, így több crew programmal igyekeznek ezt mindenkivel elfelejtetni. Történetesen 2 buli és egy karaokee est lebonyolításával.  Szóval, ma este mulatunk, és ha minden jól megy még tortát is kapok, mert a SPA-s lányok rákattantak a témára.:) A buli végkimeneteléről ígérem beszámolok, vagy itt, vagy szóban.

Egy szónak is száz a vége, Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy írtatok akár a szülinapomra, akár egyébként és hogy folyamatosan írogattok, drukkoltok, és bíztattok, nagyon jól esik mindez különösen innen a távolból! Sok puszit küldök Nektek, és remélem decemberben, a többség kapható lesz egy rendes tisztességes pótszülinapra!:)

Az első harmad…

Annyi minden történt és fog, hogy úgy döntöttem, így a harmadik hónap végén tartok egy gyors összefoglalót az itteni olyan eseményekről, amik nem érnek egy külön nyúlfarknyi bejegyzést, de, hogy a képeknek hírértékük lehessen, talán értékelni fogjatok.:)

Tehát az elmúlt egy hónap főleg arról szólt, hogy felrugdossuk magunkat azon a bizonyos ranglétrán, amin hol le- hol fel kúszunk… és ez a managereknek elég nagy fejfájást okoz.

Így a korábbi terveimmel ellentétben nem sikerült még annyira körbejárnom, sem Charlestont sem Nassau-t Freeportot meg sem merem említeni... hiszen amikor ott vagyok szabad, általában leginkább alszom, ugyanis a többiek csak kajálni járnak ki.:) Amit nem igen értek, egyszer kimentem én is, de a burger drága volt, és a „Go-Go hami” nyomába sem érhet…:D No igen, a hazai…J

A városnézési terveimet még nem adtam fel, mindennek eljön a maga ideje.

A crew nagy örömére.. leginkább Niki örömére a Talent show ideje is eljött. Ezt a fajta tehetségkutatót aminek, tulajdonképp itt a hajón semmi értelmét nem látom, hiszen mindenki díjat kap, aki fellép és természetesen bárki felléphet.. és persze zsűri sincs. Tehát a helyi „x faktor”-t  minden cruise-on megrendezik a vendégeknek. A show világosítója úgy kommentálta nekem, hogy a show borzalmas, magamban elképzelni sem tudtam, hogy mennyire igaza volt. Ugyanis, a szobánkban van DVD lejátszós Tv, de én több mint 1 hónapig be sem kapcsoltam. Egyszer rászántam magam, és meglepve vettem észre, hogy külön Carnival csatorna is van, amin a vendégeknek játsszák le az aznapi, vagy előző napi show-t vagy mókás versenyeket… amiket természetesen haza is lehet vinni emlékbe.  Olykor meglepően jó hangú vendégek, elég profi zenei tudással lépnek színpadra, de ez mondanom sem kell, hogy ritka.:)

Tehát efféle talent showt rendeztek nekünk is, amin bárki felléphetett, és Niki a többéves hastánctudásával nem volt rest, hiszen a kollégái előbb felírták őt a listára, mint ahogy ő magától jelentkezni tudott volna.:) Meg kell hagyni azóta sem értem, miért nem tánciskolája van.:)

Ami még kihagyhatatlan buli volt, a hawaii buli… és az ikrekbuli. Mindkettő természetesen kosztümös buli… mi más…J Amire leginkább a táncosok készülnek leginkább mindig teljes bedobással. Idejük es felszerelésük is van hozzá. Az „ikrek bulihoz” sem kedvem sem energiám nem volt kiöltözni így laza felszerelésben érkeztem… de ennek ellenére megtaláltam a kisöcsémet, amit Niki egyből dokumentált is és a Facebookon láthattátok.:)

A másik nagy esemény két hete történt, ugyanis ismét 7 napos cruise-on vehettünk rész ezúttal Charleston- Grand Turk- Half-Moon Key- Nassau… volt az útvonal.  Miután egyelőre az eladás nem igen az erősségem Half-Moon Key-be száműztek 1 napos szabadnapra „büntetésül”.

Ez számított a „legrosszabb” portnak ezen a cruise-on hiszen Nassau-ban ott van az Atlantis amit tervezek meglátogatni, és Grand Turk-on állítólag van valami kiváló „shoppingolda”.  Hát az efféle büntetéseket még el tudom viselni, de azért remélem lesz alkalmam szemügyre venni ezeket az állomásokat is. 

  A képeket nagyjából szintén láthattátok, a lányok mindent feltettek előttem… de hivatalosan is fel fogom helyezni a blogra amint lesz időm. Tehát a „büntetésem” Half-Moon Key volt, ami alapvetően egy „lakatlan” sziget ahová a hajó munkatársait transzportálják át először. A hajó ugyanis nem tud megállni a sziget partján csak a vízen így külön kis hajóval visznek át mindent és mindenkit. A sziget állítólag a Carnival tulajdonában van, ennek ellenére legközelebb a szülinapom tájékán járunk ismét csak arra.  A lakatlanság ellenére minden gyönyörűen kiépített több bár áll rendelkezésre, disco, shop, és postahivatal. Persze az, hogy teljesen lakatlan nem igaz, ugyanis vízisportok is elérhetőek.  Hülyén hangzik, de ilyen gyönyörű átlátszó azúrkék vizet sosem láttam, és ha belemész mintha tejben úsznál… nem vízben annyira lágy. A homok… a homokról csak szuperlatívuszokban tudok írni gyönyörű fehér, sima puha tiszta… selymes… egész egyszerűen mintha a paradicsomban lennél… J Az egyik bár felett hatalmas kiírás van, ami azt adja tudtára az egész világnak: „Bárcsak itt maradhatnék örökre…”- Csakugyan… bár ezt a napsütést nem az én bőrömnek találták ki. Ennek ellenére nem égtem le… sőt meg se pirultam annyira nem mertem sokat tartózkodni a napon.

Miután a hétnapos cruise-on elméletileg 1,5 nap szabadnap járna, amiből csak 1 napot kaptam meg, a múlt héten ismét volt egy teljes szabadnapom Nassauban. Igen, joggal kérdezhetitek hol vannak akkor a képek a fent említett  Atlantisról és hol az élménybeszámoló… ?! No de 4 hónap aktív beilleszkedés, és napi 12 órás munka után kicsit én is kezdek fáradni, szóval Nassauban a 10 percre lévő strandig jutottam ami Half-Moon Keyhez képest egy nyamvadt kis koszos strand… de már erről is láthattatok képeket… szóval azért nem panaszkodom.

Az utóbbi egy hét volt az első olyan hetem mikor se bulizni se a crew bárba nem mentem és ez itt a hajón igencsak meglepően unalmassá teszi a mindennapokat.

Az ok annak köszönhető, hogy a múlt héten szülinapot tartottunk, és valaki felhozott egy tortát amit el kellett volna takarítanunk de a buli annyira jól sikerült hogy a takarítás elmaradt. Ennek hozománya, hogy most tiltva vagyunk a crew bárban tartózkodástól meg nem határozott ideig, de mindez lehetővé tette az alvásóráim számának növelését.:) Ennek ellenére remélem, hogy a „szobafogságunk” nem tart sokáig… mert ugyan a disco bulik megengedettek, de ami tiltva van mindig jobb.:) És lám láss csodát mára fel is oldották a tiltást… ma este bulizunk megintJ