Nem kertelek tovább kutyául vagyok!;)...Élet a transfer után...

Sok kedves, gratuláló, érdeklődő levelet kaptam Tőletek, amik nagyon jól esnek, de szerencsére olyan sokat kaptam, hogy így hirtelenjében nem áll módomban egyesével reagálni rá, ahhoz csak ugatni tudok... Szóval ugyan tudom, hogy nem ez a legjobb módja, de remélem azért elfogadjátok ezt is afféle válaszként és mikor személyesen találkozunk ígérem átrágjuk magunkat minden csonton újra.

Szóval kérdeztétek, hogy hogy vagyok?

Nos kicsit úgy mint a kutya ki hetet kölykedzett... Hisz boldog vagyok izgatott és kimerült. Hiába érkeztem meg alig egy hete még egyelőre azt is csak most kezdem feldolgozni, hogy otthagytam a Legendet. 

Sok élmény ért mielőtt leszálltam, sok élmény utazás közben, és alig egy hét alatt itt is... Ez már lerágott csont, hisz írtam róla eleget... most eljött az ideje, hogy a dolgok mélyére is leássak és kicsit felfedjem a lelki oldalát is.

Nem gondoltam volna, hogy a transfer más dolog, mint csak úgy fogni magad és hazakutyagolni. Mégis ez azért kicsit más. No azért nem egy "kivert kutya" státusz de azért tisztázzuk a dolgot... új falka, új falkavezér, és ugyan nem "farkastörvények" de kutyatörvények vannak.:)

Nagyjából 3 napig lelkesen mászkáltam a hajón, de az új falkavezér eleinte kutyába se vett valami egész mással volt elfoglalva és ez picit letörte a lelkesedésem.  Azért persze értek kellemes meglepetések is, ismét találkoztam rég nem látott barátokkal és egy vadállati bulit élvezhettünk ki Puerto Vallertán mert ugyanis ott éjszakáztunk. Azért ebben az overnightban benne van a szabadság érzése, nehezen akartam visszajönni a hajóra, jó volt száraz talajt érezni a talpam alatt, és jó volt csak úgy egyik helyről másikra betérni... Jó volt, hogy kicsit kitágult a világ. 

A szabadnapom már új barátokkal töltöttem, a "lover's beachen" amit tényleg csak szeretni lehet. A képek beszélnek helyettem is, de mostmár annyi tengerparton jártam, hogy nehezen tudnék választani melyik a kedvencem. 

Az üzlet és a hajós élet lassan indul be, kicsit olyan voltam az elmúlt 10 napban mint a kölyökkutyák akiket elválasztanak az anyjuktól de elfelejtenek az alomból rongyot vinni magukkal így nehezen éreztem az ismerős illatokat. Elveszett voltam majd megtalált... De valószínűleg minden rendben lesz, hisz ez ismét beigazolódott, mire elveszteném a türelmem és nyüszíteni kezdenék, addigra minden jóra fordul... Szóval mint a jó vadásznak érdemes kivárni. 

Jó utat kívánok hát a régi alomnak, hisz hallottam ma újra vízre szálltok, hiányoztok, ahogy az otthoniak is, hamarosan belejövök ebbe is mint az ugatásba... Addig várjátok ki, nemsokára jelentkezem:)

Mikor egy álom valóra válik... Mert csodák igenis vannak...

Lassan két éve lesz már, hogy tengerre szálltam, és jó sok év telt el azóta, hogy először gondolkodtam rajta el komolyan, hogy milyen jó lenne hajón dolgozni...

Élesen él bennem pár olyan újságcikk, élménybeszámoló, dokumentumfilm, film... Ami annak idején motivált, és arra sarkallt, hogy angolul tanuljak, és keressem a lehetőségeket.

Időnként lelkesebb voltam, de volt olyan, hogy évekig eszembe sem jutott ez az életforma.

A hajózás nagyon is az álmaim között szerepelt, de valahogy sosem gondoltam, hogy egyszer tényleg valóra válik.

Emlékszem egy- két bátortalan próbálkozásomra, jópár munkaközvetítő irodánál, ahol legtöbbször azt a választ kaptam, hogy pincérként igen, kozmetikusként nem igazán tudnak segíteni.

Mikor épp ábrándoztam rajta, akkor valahogy mindig úgy képzeltem, hogy Észak Amerika, Alaszka, a karib térség- a Bahamák és Hawaii lenne az igazán jó uticél. Hiszen akkor kapnék szó szerint hideget, meleget...:)

Persze ábrándozni mindig könnyebb,  és valahogy mégis erre fújt a szél, de ha a korábbi bejegyzéseket olvastátok/ elovassátok érződik rajtuk, igen azt is nehezen hittem el, hogy teljesült. 

Annak ellenére, hogy az első szerződésnél a legrégebbi hajót kaptam, és 9 hónapig ugyanazt az útvonalat jártuk be, élveztem minden másodpercét a nehézségekkel együtt is. Eleinte nem gondoltam azt se, hogy még egyszer képes leszek ilyen messzire utazni, de lesz ami lesz alapon visszaküldtem a jelentkezésemet a 2. szerződésre is, még a szerződésem lejárta előtt két hónappal.

 Napokig gondolkodtam, melyik 4 hajót válasszam ki a Carnival 23 hajója közül. Hiszen ha már választhatok, többet és mást akartam látni. A legtöbb hajója a karib térségben mozog, akkortájt kettő volt Európában, és általában egy Ausztráliában.

 Ausztrália és Új-Zéland ugyan szép hely, de sosem árbándoztam róla úgy, mint a Alaszkáról vagy Hawaiiról... (Az okát nem tudom megmondani, valahogy engem Ázsia sem vonz, hiába kell elismernem, hogy gyönyörű az is.)

Így végül az álmaim és a realitás érzékem között lavírozva elsőként azt a hajót jelöltem meg, amire a legjobban vágytam - Carnival Miracle ( A név: csodát jelent). Miután ez az egyetlen hajó ami Alaszkánál és Hawaiinál is megfordul sejtettem, hogy a cég más hajókat fog felajánlani. 

Hónapokkal később végül összességében 8 hónap várakozás után a cég által felajánlott hajókból, ahogy Ti is tudjátok a Legendre kerültem, aminek szintén lehetett nagyon örülni, hiszen a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyi országba eljuthatok még csak egy kis időre is. Tehát a "csoda"  folytatódott. 

A hajón ért a dry dock híre, de ezt a korábbi bejegyzéseimből tudjátok. Dry Dock esetén semmi választási lehetőségünk sincs, ahogy korábban is írtam: Hetekig napokig nem tudtunk semmit,  csak találgattunk... Közben a managerem több konferencia hívást is lefolytatott, de ezeknek az eredményétől mi nem tudtunk semmit. 

Majd a belieze-i kirándulás előtt egy nappal a managerem célzott rá, hogy nagyon jó hajót kapok, amit én hitetlenkedve fogadtam, hogy a "jó" hajó mindenkinek mást jelent... Így csak reménykedve vártam. Este 7:15ig már nehezen bírtam ki, de végül ősszeültünk mindannyian. 

Hangosan olvasták fel az eredményeket: 

4-en utaznak haza; 4- en maradnak( köztük a managerem is, majd utána hazautazik) és 8 ember köztük én is, távozik másik hajóra. A 8 emberből 2 csak a dry dock végéig marad egy kissebb hajón és ha minden igaz, utána visszajönnek. Mi 6-an végleg távozunk. 

Mikor felolvasták hova megyek nem hittem a fülemnek, mintha az Oscar díjat kaptam volna meg, hiszen anélkül, hogy bármi beleszólásom lehetett volna: jövőhéten vár rám a Carnival Miracle... Vár rám közép Mexikó, Alaszka és mielőtt hazamennék Hawaii...!

Ugyan az első örömöm azóta lecsengett, és most hogy egyre közeledik a távozásom dátuma, kettős érzések ragadtak magukkal ismét... Hihetetlen, hogy az álmom teljesülni látszik, és hihetetlen hogy 5 hónap ilyen gyorsan elrepült megint.  Sok jó és kedves embertől kell megint elköszönnöm, és vár megint sok új élmény és kaland... Azok a kalandok amik miatt hajón szerettem volna dolgozni, kb 16 éves korom óta.

Az élet tele van meglepetéssel, és csodával... A visszaszámlálás elkezdődött a csomagjaim is félig bepakolva... Remélem készen állok az újrakezdésre lassan én is... Február 2-án minden kiderül... Hjaj élet, hajós élet... Megéri hát hinni a csodákban...

Aloha, nemsokára jelentkezem!:)

Közeledik... A szervíz...

A Carnival Legend 2002-ben futott ki elősször a nyílt óceánra, így ahogy minden hajónál, nála is eljön lassan az idő, mikor illik megreparálni...  Valószínüleg nem ez az első szervíz, de engem ez érint konkrétan elősször. Valamint ahogy már korábban említettem, a Legend augusztus- szeptember környekén Ausztráliába távozik, így előtte még felpofozzák kicsit, hogy jobban bírja a gyűrődést.

Ezt a nagy szervízt angolul szaknyelven, csak "dry dock"- nak emlegetik.

Az esetek többségében az ilyen szervízek minimum 10- 14 nap közötti szünetet jelentenek, amikor a hajó történetesen egy eldugodtabb kikötőbe viszik, kivontatják a partra és aztán... dirr-durr, piff-puff adnak neki anyait, apait. Tavaly a Fantasy-t is ilyen tájban "ültették kispadra" de akkorra én már bőven otthon voltam, így csak éppenhogy csak értesültem róla másoktól, mégis hogy megy ez. 

Az eldugott kikötő az esetek jórészében Freeport, ahol valóban kellőképpen semmi sincs.:)

Ilyenkor persze nem csak a vendégek, de a legénység  nagy része is a távozás színes mezejére lép. Távoznak hát a táncosok, a zenészek, az eladók és elvileg lehet, hogy mi is. Hogy velünk mi lesz azt még mindig nem tudni, illetve még mindig hallgatnak róla... Amit, azért csinálnak, hogy addig is a munkára koncentráljunk, de azért ez a várakozás idegőrlő...

Így izgulunk, izgulunk de még két teljes hét van hátra addig...

Szóval az én logikám szerint "összeesküvés" elméleteket gyártok, hogy a 16 Spás csapatból szerintem ki marad, ki megy. Minden nap máshogy sakkozom ki a dolgot, lassan rosszabb vagyok, mint a valóságshow hősök nagy logikusai... :) Dehát már csak két hét... Majd kiderül...

Ami biztos, több lehetőség van:

• Aki a szerződése végén van, hazamegy.
• Aki az elején valószínűleg átteszik egy másik hajóra, ahol befejezi a szerződését.
• És persze, páran maradnak... Két hét "nyaralás" munka nélkül, kis takarítással egy szétorpededózott légkondi nélküli hajón, a Bahamák egyik eldugott csücskében. 

Nem mondom, hogy nem hangzik annyira izgalmasan, mint egy elhagyatott kastélyban pizsamaparty közben szekrényt selejtezni... Azért el tudnám ütni az időt máshogy is.:)

Őszintén szólva, szívesebben utaznék valamilyen másik hajóra, izgalmas új kikötőkkel, hamár idáig eljutottam... Hm majd meglátjuk. 

Ugyanis, mikorra mindez aktuálissá válik, a szerződésem utolsó harmadához érek, tehát menni vagy maradni kategóriába is beletartozhatok... Izgulunk, izgulunk... Így a héten kirándulni megyek, hogy lekössem magam valamivel. 

A drydock viszont nem csak távozókat, érkezőket is jelent, egyre több munkás vesz minket körül, és egyre hangosabb munkálatok zajlanak mindenütt a hajón.

Épülünk, szépülünk... Amint kiderül valami, jelentkezem...:)

Dover- Koppenhága- Warnemüde... Vár ránk a Balti tenger...

Tehát másodszor is nekivágtam életem újabb nagy kalandjának 8 hónap kihagyás után. Ám ezúttal miután nem kelllett egyből a tegeren túlra utazni, utitársamul szegődött pár napra Levi is. (bátyám a szerk. :) )

Augusztus 16-án hajnalban keltünk útra a Ferihegy 2-es termináljáról ismét elhanyagolható alvás mennyiséggel a hátunk mögött. Így történt, hogy míg Levi élete első felszállása miatt izgult én rutinosként 5 percen belül aludtam.:) Utunk pár napra Londonba vitt, ahol némi lazítást terveztünk. Szállásunk acközponttól nem messze, mintegy 20 perces vonat útra volt. Kellemes emlékekkel gazdagodtunk ezalatt a pár nap alatt és az uolsó nap volt alkalmam még egyszer elköszönni pár Londonban élő barátomtól is.:) 19-én intettünk búcsút Londonnak és utaztunk Folkstone-ba ami Dovertől  dél-nyugatra fekszik. Barátságos kisváros, bár kissé hideg és szeles. Másnap ismét kora hajnalban már-már rutinosan pattantunk buszra és mintegy 20 perces buszút megtétele után Dover kikötője felé siettünk. 10 perc megtétele után pillantottuk meg új otthonom a Carnival Legend sziluettjét. Bár a partról közelinek tűnt újabb 20 perc kellett, hogy a hajó biztonsági kapujáig érjünk, ahol végleg elköszöntem Levitől egy újabb 9 hónapra.

Az első biztonsági ellenőrzésen könnyedén túljutottam, majd rövid várakozás után csatlakozott hozzám Damien az új fitness edző. Ezúttal nem kobozták el a csomagjaim és regisztráció közepette megérkezett értem a dél-afrikai managerem, aki kedvesen az új kabinomig kísért. 

Szobatársam kisértetiesen behúzott függönnyel aludt az alsó ágyon ugyanúgy mint másfél évvel ezelőtt Michelle, így miközben szép halkan és lassan kicsomagoltam, azon tűnődtem vajon ki van a függöny mögött. 

1,5 órával később nyílt szét a függöny és Marta a 29 éves kicsit depressziós, szőke lengyel lány bújt elő. 

Az első napom hol pörgősen, hol lomhán telt ezután, küzködve a Londonból elkapott meghűléssel. 

Spa csapat kicsi, meglepő de kisebb mint a Fantasy-n volt. Míg ott 19-en, itt 15-en vagyunk jelenleg, és hamarosan csatlakozik még egy masszőr is. 

Az okát nem nagyon tudtam még megfejteni, de a csapat egy része elég zárkózott és magának való, ami olyan szempontból előnyös, hogy egyelőre van időm gyógyulni, és volt időm kialudni magam. 

Szerencsére találkoztam már ismerősökkel is, elég sokan vannak a Fantasyról bár beszélgetni még nem volt időnk, hamarosan ha kicsit meggyógyulok majd sort kerítek erre is. 

Legend mint már említettem nagyobb és szebb mint a Fantasy valamint újabb is így a hajószerkezete is más. Ez kissé problémát okoz a tájékozodásban, pláne, hogy ismét nem vezettek körbe, de lassanként felfedezem magamtól is:)

A kabinom jobban felszerelt, van hűtőnk, lapos tv-nk szebb a fürdő, és még véletlenül sincs benne angol konnektor így míg nem veszek átalakítót, hiába van szép új hajszárítóm Doverből. A tanulság sosem tudhatod melyik hajón milyen konnektor aljzat van..:)

A másik, kissé nehéz dolog, hogy 12 nap alatt 3 időzónán utazunk keresztül, így három 2 naponta állítjuk 1 órával előrébb az órát ami eléggé megcsappantja az alvásidőm, dehát ha visszafelé megyünk az már tetszeni fog.:)

Kicsit aggódtam, hogy nyolc hónap kellőképpen hosszú idő, hogy a nyelvtudásom, és a kint megszerzett tapasztalatom megkopjon, de szerencsére eddig a vendégekkel könnyen megtaláltam a közös hangot. Többnyire amerikai, angol vendégeink vannak legfőképp az idősebb korosztályból de azért akadnak vendégek Európa más tájairól is. 

Az első állomás Koppenhága volt, ahol még nem szállhattam partra, de állítólag drága hely és a kikötőből elnézve annyira nem is különleges. 

Ma reggelre értünk Wanemündébe, amit valahogy nem tudok kiejteni. A Spaból délután fél négykor szabadultam és csak este 11kor indulunk tovább. Az volt a tervem, hogy kint internetezem, de sajnos kint az internet csapnivalóan lassú. 

Ennek ellenére sétáltam egy nagyot, mert gyönyörű kikötő város, luxusjachtokkal, szálodákkal, képeslapokra illő stranddal, hangulatos éttermekkel, és a szokásos hangulatos, ámde haszontalan giccseket áruló boltocskákkal. 

A következő két félnap szabadságom két nap múlva Szent Péterváron lesz, ahonnan a hajó csak másnap délután megy tovább. Így talán lesz alkalmam körülnézni ott is, hamarosan jelentkezem. :) 

Puszilok mindenkit, hiányoztok nagyon!

Újra itthon, újra úton...:)

Tudom, már itthon vagyok egy ideje, és kissé befejezetlenül hagytam hajós kalandjaimat, de ez nem a lelkesedés hiánya csupán csak a hazatérés öröme okozta lemaradás. Nem tudom mit hoz a jövő, de ennek a 11 hónapnak lezárásaként fogadjátok szeretettel ezt a bejegyzést:

 December 3-án élményekkel és némi bőrönd túlsúllyal megpakolva izgatottan hagytam magam mögött a Carnival Fantasy számomra sokat jelentő deszkàit.

Amennyiben bárki a tanácsomra szorulna, legfőképpen arra buzdítanék mindenkit, aki ilyesmire vállalkozik, hogy a csomagjai súlyát igyekezzen a minimumon tartani... szinte biztos vagyok benne, hogy nem fog sikerülni, de ha már megpróbálja is veszthet pár kilót.

Amennyiben másodszorra is nekivágok az útnak, biztos hogy kevesebb csomaggal érkeznék, de ez  mint már korábban is említettem nem sikerült, és anno 45kg súllyal érkeztem...Majd 2 heti megfeszített kiselejtezéses, átlogikázott, szabadidőből elcsent pakolás eredményeként 45kg-al  sikerült távozni is. Ami megdöbbentő, hogy az elmúlt 9 hónapban nekem a nagy rohanásban úgy tűnt "nincs egy rongyom se", "nem is költöttem semmire", "nem viszek haza nagy ajándékot hisz nincs hely a bőröndben" valahogy a bőröndre ülős csomagolásnál máshogy tűnt. Az "áru" szabad áramlását leginkább a hajón szerzett kis barátaimon kívül már boldog boldogtalan kiélvezhette... ugyanis az utolsó napokban nem igen volt olyan, akire ne sóztam volna valamit csak vigye... ne is lássam.:) Ezt az épeszű emberek igencsak pazarlásnak gondolnák, még én is, ha nem egy hajóról jöttem volna vissza és lett volna magánrepülőm.:)

A hazautat is több részletben tettem meg, hiszen előbb Londonban kötöttem kis ismét, a Liluval eltöltött 1 hét felejthetetlen élményekkel volt teli, leszámítva azt, hogy szinte bárhol, bármikor el tudtam volna aludni bár ez ugyanúgy igaz volt ez, a rákövetkező két hónapra is.

Közben lecsengtek bennem a dolgok az elmúlt 5 hónap alatt. Miközben azt hittem a kint megköttetett kapcsolatok ideig-óráig tartanak csak, rádöbbentem, hogy annál több és mélyebb jelentőségük volt... amit az idő ha lassan is de újra és újra igazol. Jóleső érzés, hogy az emberek, akiket hónapokig, hetekig volt alkalmam ismerni ugyanúgy érdeklődnek és nekem is kellőképpen hiányoznak. Szerencsém volt, hiszen párukkal találkoztam mert hogyhogy sem, Budapesten vitt keresztül az útjuk.:) 

8 hónap itthon gyorsan elrepült, és ugyan hiányzott a kinti élet most mégis kicsit izgatottan vágok neki az újabb kalandnak.:)

Tudom mire számíthatok, tudom hogy  lesznek ott rég nem látott ismerősök... És vár rám ezer új város és élmény! Megpróbállak tudósítani Titeket újból, remélem minnél többször sikerül, és velem tartotok újra 9 hónapon át!:)