Egy-két csendes késő délután...

Már alkonyodik, és egyre távolabb hajózunk Szent Pétervárról. Az északi tenger valahogy teljesen más mint az atlanti óceán volt. Lehet, hogy egyelőre mindezt csak a késő nyári időjárásnak köszönhetem, de ha nem látnám, nem tudnám megmondani, hogy úton vagyunk annyira nyugodtan siklunk az alig hullámzó Balti tengeren. 

Este hét körül bontottunk "vitorlát", akkor ébredtem, mert ugye tegnap buli volt... Reggel 3 órás alvással csináltam végig a cég egyik csapatépítő tréningjét majd biztonsági tréningem volt, és a délutánom szabad... Nem mentem már ki végül a városba, mert kevesebb időm lett volna mint tegnap, igy inkább aludtam. Tegnap megismerkedtem a magyarokkal, sokan vannak, szóval azt hiszem a kezdeti magány és a honvágy érzet is csökken idővel.

Vacsora után kicsit felfedeztem a hajót, és jó itt merengeni  a 9. emeleten a hajó farban, ahol a fedett nagy ablakos önellátó étkező van (lido). Percek óta csak nézem a vizet, és azon tűnődöm, hogy talán ezért tudom elviselni a hajós élet hátrányait...

Szép a naplemente, csendes az étkező hiszen a vendégek ilyenkor általában nem itt esznek, hanem az étteremben. Ide alig- alig szűrődik be némi zaj, a kicsit zajosabb twistet járó bulizós vendégsereg a medence mellett ropja, míg itt lustán porszívózik egy takarító fiú pár méterre tőlem. Rózsaszín az ég alja, (alighanem szél lesz, - ugrik be a János vitéz egyik passzusa). Alacsonyan repül pár fekete madár a víz felett, és komótosan hagyunk el pár teherszállító hajót. Csináltam pár képet,  amiket korábban a National Geographic hasábjain láthattam eddig csak, és jó érzéssel tölt el a tudat, hogy itt vagyok. 

Merengek, ma két órát beszélgettem egy magyar takarító fiúval, és tulajdonképp egy véleményre jutottunk. Ennek a hajónak a felépítése nagyon különböző. Több benne a folyosó, terem, étkező, lehetőség a vendégeknek. Ez a személyzetnek nem feltétlenül előny. Maga a crew bár is két részből áll, aki dohányzik csak egy emelettel feljebb teheti meg. Így, amit az első egy hét alatt tapasztaltam, hogy a munkatársak maguknak valók és nem olyan segítőkészek mint a Fantasyn kicsit elkeserített az elmúlt pár napban és megnehezítette az itt létemet. Mára viszont, a tegnapi városnézés, a szüleim, - és barátaim pár kedves szava, az agymosó idétlen tréningek, a magyarok és néhány kedves munkatárs, és az élő természetfilm tulajdonképpen meggyőzött... Itt lenni jó, mégha eleinte több energiabefektetést is igényel, de ezért a látványért azt hiszem megéri küzdeni.

Micsoda trópusi hőség... Helsinki, Szent Pétervár

Minden kezdet nehéz szokták mondani, hát ez sem könnyű - a napi 8 órás alvások, mézes teák, gyümölcsök, c- vitamin dacára lassan jövök ki a megfázásból, mert az immunrendszerem meglehetősen nehezen szokja meg ismét a 18-16celsius fokra beálított légkondit. Micsoda trópusi hőség... A kis klottgatyám meg a teniszedző pólóm sem melegít sokat... azért alakulok. Rendeltem szabvány pulcsit, még nincs raktáron de remelélem mire Mexikó partjaihoz érünk addigra jön belőle... Mert arrafelé még nagyobb szükségem lesz rá.:)

Szóval tegnap Helsinkiben, ma már Szent Péterváron kötöttünk ki. Tegnap nem nagyon csináltam képeket, mert a kikötő igencsak szimplának tűnt, de másoktól azt hallottam igen szép hely. 

Szent Pétervárra a bejutás nem egyszerű. Egy jó matróznak szüksége van beengedő ( haha imingration letter- de szépen megyarosítottam) levélre, útlevélre, és köteleznek a kijelölt busz jegyének megvételére is ami a városba visz. Állítólag nem ellenőrzik a buszjegyet, de én nem mertem kockáztatni megvettem a saját buszjegyem- Marta szerette volna eladni 5 dolcsiért, de 10/ 5 dolcsi... Nem ettől leszek gazdagabb... Az oroszokkal nem mertem packázni.

Az időjárásra visszatérve csípős az idő, de szerencsére mindenütt szép napos. Szóval egyelőre melegebb van kint mint bent.:) 

A busz kb 20 perc alatt ért be az szent Izsák térre ami tényleg gyönyörű ám sajnos a környék elég lerobbant monyumenytális oroszos... Kápmegyeri paneltömbök rosszabb kivitelben. A város ettől függetlenül szemmel láthatóan fejlődik. A nyelvtudásuk szegényes de kedvesek. Volt időm bemenni a Szent Izsák katedrálisba, ami tényleg gyönyörű és a 18. században építették.  A kupolába sajnos nem engedtek fel de a múzeum után találtam egy kellemes kis éttermet ahol vígan internetezem.:) a monyumenytalitás azaddig terjedt, hogy itt a fekvőrendőrök is kellőképpen megviselik a kocsik alvázát.

A nyelvtudásra visszatérve, hogy az oroszok nem tudnak angolul nem lepett meg, de hogy a németek se nagyon, ott fent északon az nagyon.  

Ma más meglepetés is ért volt egy magyar vendégem Denverből, aki egész véletlenül kápmegyerről származik úgy egyébként. 18 évesen ment Amerikába, és rendkívül kedves és aranyos volt. 

Az élményeim, napestig tudnám sorolni, ám sajnos lassan vissza kell indulnom, hiszen vár rám a hajó és az első legendáris crew partym...:)

Dover- Koppenhága- Warnemüde... Vár ránk a Balti tenger...

Tehát másodszor is nekivágtam életem újabb nagy kalandjának 8 hónap kihagyás után. Ám ezúttal miután nem kelllett egyből a tegeren túlra utazni, utitársamul szegődött pár napra Levi is. (bátyám a szerk. :) )

Augusztus 16-án hajnalban keltünk útra a Ferihegy 2-es termináljáról ismét elhanyagolható alvás mennyiséggel a hátunk mögött. Így történt, hogy míg Levi élete első felszállása miatt izgult én rutinosként 5 percen belül aludtam.:) Utunk pár napra Londonba vitt, ahol némi lazítást terveztünk. Szállásunk acközponttól nem messze, mintegy 20 perces vonat útra volt. Kellemes emlékekkel gazdagodtunk ezalatt a pár nap alatt és az uolsó nap volt alkalmam még egyszer elköszönni pár Londonban élő barátomtól is.:) 19-én intettünk búcsút Londonnak és utaztunk Folkstone-ba ami Dovertől  dél-nyugatra fekszik. Barátságos kisváros, bár kissé hideg és szeles. Másnap ismét kora hajnalban már-már rutinosan pattantunk buszra és mintegy 20 perces buszút megtétele után Dover kikötője felé siettünk. 10 perc megtétele után pillantottuk meg új otthonom a Carnival Legend sziluettjét. Bár a partról közelinek tűnt újabb 20 perc kellett, hogy a hajó biztonsági kapujáig érjünk, ahol végleg elköszöntem Levitől egy újabb 9 hónapra.

Az első biztonsági ellenőrzésen könnyedén túljutottam, majd rövid várakozás után csatlakozott hozzám Damien az új fitness edző. Ezúttal nem kobozták el a csomagjaim és regisztráció közepette megérkezett értem a dél-afrikai managerem, aki kedvesen az új kabinomig kísért. 

Szobatársam kisértetiesen behúzott függönnyel aludt az alsó ágyon ugyanúgy mint másfél évvel ezelőtt Michelle, így miközben szép halkan és lassan kicsomagoltam, azon tűnődtem vajon ki van a függöny mögött. 

1,5 órával később nyílt szét a függöny és Marta a 29 éves kicsit depressziós, szőke lengyel lány bújt elő. 

Az első napom hol pörgősen, hol lomhán telt ezután, küzködve a Londonból elkapott meghűléssel. 

Spa csapat kicsi, meglepő de kisebb mint a Fantasy-n volt. Míg ott 19-en, itt 15-en vagyunk jelenleg, és hamarosan csatlakozik még egy masszőr is. 

Az okát nem nagyon tudtam még megfejteni, de a csapat egy része elég zárkózott és magának való, ami olyan szempontból előnyös, hogy egyelőre van időm gyógyulni, és volt időm kialudni magam. 

Szerencsére találkoztam már ismerősökkel is, elég sokan vannak a Fantasyról bár beszélgetni még nem volt időnk, hamarosan ha kicsit meggyógyulok majd sort kerítek erre is. 

Legend mint már említettem nagyobb és szebb mint a Fantasy valamint újabb is így a hajószerkezete is más. Ez kissé problémát okoz a tájékozodásban, pláne, hogy ismét nem vezettek körbe, de lassanként felfedezem magamtól is:)

A kabinom jobban felszerelt, van hűtőnk, lapos tv-nk szebb a fürdő, és még véletlenül sincs benne angol konnektor így míg nem veszek átalakítót, hiába van szép új hajszárítóm Doverből. A tanulság sosem tudhatod melyik hajón milyen konnektor aljzat van..:)

A másik, kissé nehéz dolog, hogy 12 nap alatt 3 időzónán utazunk keresztül, így három 2 naponta állítjuk 1 órával előrébb az órát ami eléggé megcsappantja az alvásidőm, dehát ha visszafelé megyünk az már tetszeni fog.:)

Kicsit aggódtam, hogy nyolc hónap kellőképpen hosszú idő, hogy a nyelvtudásom, és a kint megszerzett tapasztalatom megkopjon, de szerencsére eddig a vendégekkel könnyen megtaláltam a közös hangot. Többnyire amerikai, angol vendégeink vannak legfőképp az idősebb korosztályból de azért akadnak vendégek Európa más tájairól is. 

Az első állomás Koppenhága volt, ahol még nem szállhattam partra, de állítólag drága hely és a kikötőből elnézve annyira nem is különleges. 

Ma reggelre értünk Wanemündébe, amit valahogy nem tudok kiejteni. A Spaból délután fél négykor szabadultam és csak este 11kor indulunk tovább. Az volt a tervem, hogy kint internetezem, de sajnos kint az internet csapnivalóan lassú. 

Ennek ellenére sétáltam egy nagyot, mert gyönyörű kikötő város, luxusjachtokkal, szálodákkal, képeslapokra illő stranddal, hangulatos éttermekkel, és a szokásos hangulatos, ámde haszontalan giccseket áruló boltocskákkal. 

A következő két félnap szabadságom két nap múlva Szent Péterváron lesz, ahonnan a hajó csak másnap délután megy tovább. Így talán lesz alkalmam körülnézni ott is, hamarosan jelentkezem. :) 

Puszilok mindenkit, hiányoztok nagyon!