Minden kezdet nehéz szokták mondani, hát ez sem könnyű - a napi 8 órás alvások, mézes teák, gyümölcsök, c- vitamin dacára lassan jövök ki a megfázásból, mert az immunrendszerem meglehetősen nehezen szokja meg ismét a 18-16celsius fokra beálított légkondit. Micsoda trópusi hőség... A kis klottgatyám meg a teniszedző pólóm sem melegít sokat... azért alakulok. Rendeltem szabvány pulcsit, még nincs raktáron de remelélem mire Mexikó partjaihoz érünk addigra jön belőle... Mert arrafelé még nagyobb szükségem lesz rá.:)
Szóval tegnap Helsinkiben, ma már Szent Péterváron kötöttünk ki. Tegnap nem nagyon csináltam képeket, mert a kikötő igencsak szimplának tűnt, de másoktól azt hallottam igen szép hely.
Szent Pétervárra a bejutás nem egyszerű. Egy jó matróznak szüksége van beengedő ( haha imingration letter- de szépen megyarosítottam) levélre, útlevélre, és köteleznek a kijelölt busz jegyének megvételére is ami a városba visz. Állítólag nem ellenőrzik a buszjegyet, de én nem mertem kockáztatni megvettem a saját buszjegyem- Marta szerette volna eladni 5 dolcsiért, de 10/ 5 dolcsi... Nem ettől leszek gazdagabb... Az oroszokkal nem mertem packázni.
Az időjárásra visszatérve csípős az idő, de szerencsére mindenütt szép napos. Szóval egyelőre melegebb van kint mint bent.:)
A busz kb 20 perc alatt ért be az szent Izsák térre ami tényleg gyönyörű ám sajnos a környék elég lerobbant monyumenytális oroszos... Kápmegyeri paneltömbök rosszabb kivitelben. A város ettől függetlenül szemmel láthatóan fejlődik. A nyelvtudásuk szegényes de kedvesek. Volt időm bemenni a Szent Izsák katedrálisba, ami tényleg gyönyörű és a 18. században építették. A kupolába sajnos nem engedtek fel de a múzeum után találtam egy kellemes kis éttermet ahol vígan internetezem.:) a monyumenytalitás azaddig terjedt, hogy itt a fekvőrendőrök is kellőképpen megviselik a kocsik alvázát.
A nyelvtudásra visszatérve, hogy az oroszok nem tudnak angolul nem lepett meg, de hogy a németek se nagyon, ott fent északon az nagyon.
Ma más meglepetés is ért volt egy magyar vendégem Denverből, aki egész véletlenül kápmegyerről származik úgy egyébként. 18 évesen ment Amerikába, és rendkívül kedves és aranyos volt.
Az élményeim, napestig tudnám sorolni, ám sajnos lassan vissza kell indulnom, hiszen vár rám a hajó és az első legendáris crew partym...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése