Tudom, már itthon vagyok egy ideje, és kissé befejezetlenül hagytam hajós kalandjaimat, de ez nem a lelkesedés hiánya csupán csak a hazatérés öröme okozta lemaradás. Nem tudom mit hoz a jövő, de ennek a 11 hónapnak lezárásaként fogadjátok szeretettel ezt a bejegyzést:
December 3-án élményekkel és némi bőrönd túlsúllyal megpakolva izgatottan hagytam magam mögött a Carnival Fantasy számomra sokat jelentő deszkàit.
Amennyiben bárki a tanácsomra szorulna, legfőképpen arra buzdítanék mindenkit, aki ilyesmire vállalkozik, hogy a csomagjai súlyát igyekezzen a minimumon tartani... szinte biztos vagyok benne, hogy nem fog sikerülni, de ha már megpróbálja is veszthet pár kilót.
Amennyiben másodszorra is nekivágok az útnak, biztos hogy kevesebb csomaggal érkeznék, de ez mint már korábban is említettem nem sikerült, és anno 45kg súllyal érkeztem...Majd 2 heti megfeszített kiselejtezéses, átlogikázott, szabadidőből elcsent pakolás eredményeként 45kg-al sikerült távozni is. Ami megdöbbentő, hogy az elmúlt 9 hónapban nekem a nagy rohanásban úgy tűnt "nincs egy rongyom se", "nem is költöttem semmire", "nem viszek haza nagy ajándékot hisz nincs hely a bőröndben" valahogy a bőröndre ülős csomagolásnál máshogy tűnt. Az "áru" szabad áramlását leginkább a hajón szerzett kis barátaimon kívül már boldog boldogtalan kiélvezhette... ugyanis az utolsó napokban nem igen volt olyan, akire ne sóztam volna valamit csak vigye... ne is lássam.:) Ezt az épeszű emberek igencsak pazarlásnak gondolnák, még én is, ha nem egy hajóról jöttem volna vissza és lett volna magánrepülőm.:)
A hazautat is több részletben tettem meg, hiszen előbb Londonban kötöttem kis ismét, a Liluval eltöltött 1 hét felejthetetlen élményekkel volt teli, leszámítva azt, hogy szinte bárhol, bármikor el tudtam volna aludni bár ez ugyanúgy igaz volt ez, a rákövetkező két hónapra is.
Közben lecsengtek bennem a dolgok az elmúlt 5 hónap alatt. Miközben azt hittem a kint megköttetett kapcsolatok ideig-óráig tartanak csak, rádöbbentem, hogy annál több és mélyebb jelentőségük volt... amit az idő ha lassan is de újra és újra igazol. Jóleső érzés, hogy az emberek, akiket hónapokig, hetekig volt alkalmam ismerni ugyanúgy érdeklődnek és nekem is kellőképpen hiányoznak. Szerencsém volt, hiszen párukkal találkoztam mert hogyhogy sem, Budapesten vitt keresztül az útjuk.:)
8 hónap itthon gyorsan elrepült, és ugyan hiányzott a kinti élet most mégis kicsit izgatottan vágok neki az újabb kalandnak.:)
Tudom mire számíthatok, tudom hogy lesznek ott rég nem látott ismerősök... És vár rám ezer új város és élmény! Megpróbállak tudósítani Titeket újból, remélem minnél többször sikerül, és velem tartotok újra 9 hónapon át!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése