A hajót elhagyni süllyedés esetén csak a legvégső esetben ajánlott amire utasítást csak a Kapitány adhat ki. Ezt minden hajósnak tudni kell, hisz a memóriádba égetik nap mint nap.
Mégis, minden változik, és tulajdonképp van, hogy jobb kikötni mielőtt a hajód egy zátonyra fut.
Hiába volt őrült bulikkal tarkított az első szerződésem, kalandosan szerencsés a második...
Egy nap mégis úgy ébredtem mint hosszú elnyűtt betegség után a gyógyuló... Lüktetve felsejlett az az ismerős tompa messzi hajókürt hívó szava... de nem tudott lázba hozni már, mint akár pár héttel ezelőtt.
Az utolsó pár hónap varázslatos mesevilága ámulatba ejtett és méltó lezárása volt egy szép időszaknak ... de közben új terveket szövögettem a jövőre nézve.
Bevallom, nem mertem sokáig otthon maradni... Talán ha sokáig maradok otthon, sosem indulok el újra. Szinte első dolgom volt megvenni a repulőjegyem Angliába,mert néha a tett halála a testpedés.
3 hetet töltöttem otthon, se mesélni, se aludni, se pihenni nem volt elég, talán még arra sem, hogy észrevegyem, hogy otthon vagyok.
A hajót elhagyni sokaknak nem is megy könnyen... ha sokáig csinálod, tartani kezdessz attól, hogy a szárazföldön, már csak vergődnél mint az a bizonyos oda vetett hal... az elszántságom, a szerencsém, és mostmár kellő tapasztalatom, volt viszont ahhoz, hogy gyorsan, két hét alatt találjak állást így a hajókürt zaját egyre távolabb sodorta a szél. Állást könnyedén találtam, szárazföldit, angliait... de ismét távolit... távolit a családomtól (ami, már legalább egy kissé közelebbi, mint a tengeri otthonom) , és a londoni barátaimtól, (ami az angliai élet egyik bátorító szempontja volt)
Mégis elfogadtam, talán néhol szentimentális, néhol "logikus" érvekre hivatkozva...
Yorkshire, gyönyörű, csendes a világtól elzárt (ami, meglepő nagyon hiányzott) kisvárosába. Gyermekkori egyik kedvenc könyvélményem (James Herriott állatorvos történetei) elevenedtek fel a szemem előtt, és a vidéki gyermekéveim... és a kihívás, hogy belejövök a yorkshire-i akcentusba... (erre a leghalványabb esély sem volt, de egy próbát megért... :) )
A logikus érvek legfőképp a szárazföldi tapasztalati tőke fejlesztését jelentette...
Belevágtam... eleinte talán nehezebb volt, mint gondoltam... Berendezni egy lakást, közben újat keresni, beilleszkedni, egyedül tölteni a szülinapom, a karácsonyt és a szilvesztert... tudatosan egyedül, egy cél érdekében amit még akkor nem láttam teljesen tisztán, de eközben mégsem magányosan. Pár hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy bár a vidéki élet nyugalmas... lehet kicsit túlságosan is. Bár az is, lehet kipihentem időközben magam. :)
Így új év, új remények... belevágtam megint, remélve, hogy az angliai tapaszalatokat Londonban is jobban fogják értekelni, jövőhéten költözöm megint... A vasmacskámat Londonig hajítottam ezúttal talán hosszabb időre beágyazódik... Így vagy úgy én kikötöttem, az álomhajót pedig hagyom, hogy egyre csak távolodjon a ködben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése