Hawaii felé ringatózva olyan hullámok hátán, amiknek errefelé van lelke...

Megéltem, átéltem és túléltem az urolsó mexikói cruiseomat is... A hajós élet történéseit az elmúlt időszakban nem igen volt időm, de legfőképp energiám blogba foglani, de ez nem jelenti azt, hogy egyszer majd nem fogom, csak azt, hogy kicsit talán később...:)

Az biztos, hogy az energia tartalékaim vége felé járok így az utolsó 1 hónap kezdetén viszont, az fantasztikus, hogy újdonság még az élőhalott állapotomból is képes kilendíteni és immáron megkezdve a visszaszámlálást kissé lelazítva elkezdtem "nyaralni" szigorúan a lehetőségeimhez képest ...:)

Mindehhez hozzásegít az az el nem hanyagolható tény is hogy épp a Los Angelestől 3200 km-re fekvő Hawaii felé vettük az irányt, ami több mint 100 szigetet ölel fel 2400 km hosszan, bár ezek közül csak 8, ami igazán jelentős.

Ez számunkra elég megnyugtató az után a kicsit izgulós egy hét után amit a hátunk mögött hagytunk. Örök igazság, hogy az élet kiszámíthatatlan és a Hawaii cruise előtt felreppent egy két hetes drydock híre is, a Hawaii cruise helyett. Merthogy úgy tűnt a hajó mechanikája kicsit rendetlenkedett. 

Ez sok mindent felül írt volna, és megint újabb kihívásokkal lephetett volna meg, hogy nem láthatom Hawaii-t vagy, hogy hazaküldenek Alaska előtt lerövidítvén a szerződésem. Ám de szerencsére úgy tűnik mindezt megúsztuk, azzal, hogy pár jó munkás ember itt vedztegel a hajón, és a drydockról egyelőre hallgatnak, szóval amíg nincs hír az jó hír. 

Igazából, most olyan messze hajózom, hogy szinte közel hajózom hozzátok...:) Ez a 3200km a mi ütközősebességünkkel 5 teljes seadayyel oldható meg , majd 6 napot töltünk különböző portokon, és végül 5 nap alatt érkezünk Vancooverbe.  Most először van olyan szerencsém, hogy 3 teljes szabadnapot is kaptam egymás után ráadásul... Így leginkább az foglal le, hogy kivel és merre tartsak, felfedezni a környéket... A választási lehetőségeink igencsak nagyok, de remelélem hamarosan beszámolhatok nektek a Polinéz szigetvilág egyik méltán népszerű szigetein töltött kalandjaimról... Még 3 napi ringatózásra vagyunk, hogy "hulara" pihenjem magam... Aloha!;)

Mekhikó... Éld át, hogy elhidd...

Ezt a szlogent angolul láttam Saint Jose-ban ahogy megérkeztem a repülőtérre... Van mit átélnem és megélnem, mert otthon nem sok mindent lehet hallani Mexikóról... Persze van némi alapműveltségem, és Mexikó mindig is tetszett.  

Talán az első pár dolog ami bevillan: a legnagyobb Jézus szobor, tequila, a mirelit mexikói mekerék:), a poncsó, a gitár és a sombréró... így azért jól jött, hogy személyesen is megélhetem, hogy elhigyjem tényleg itt vagyok...

Október óta több mexikói portunk is volt: Cozumel, Costa Maya a Legenddel és most itt a mexikói riviéra: Cabo Saint Lucas és Puerto Vallarta a Miracle közreműködésével. 

Mikor először megérkeztünk Cozumelbe, mint ahogy korábban is írtam róla, ugyan szépnek találtam de igazából nem nyűgözött le, ellentétben Costa Mayaval. Lehet ebben közrejátszott, hogy Conzumelben nem jutottam el sok helyre, míg a costa maya-i tengerpart igencsak hangulatfokozó élmény volt. Zsúfolt, vad, árusokkal és olcsó masszázst hirdető bódéival, a kókusztejet áruló machétásaival megfogott, és szívesen visszatértem volna még egy-kétszer ha tehettem volna. Persze nem panaszkodom, de felfedeztem volna még ezt a burjánzó vad tengerpartot, és elméláztam volna, azoknak a gyerekeknek a jövőjén, akik koszosan kiszakadt pólóban, mezítláb vihorászva szaladgálnak, miközben profin próbálnak eladni ezt-azt.

Így Los Cabos (Cabo és San José összevont neve) és Puerto Vallerta méltán tartozik az 5 legnépszerűbb nyaralóhely közé Mexikóban. 

Mindkét város fekvése lenyűgözött. Sok helyen jártam már mégis nehezen emlékeztet bármilyen egyéb tengerparti nyaralóhelyre. Talán kicsit Horvátország déli városkáira. A hegyoldalakban apró kissé lelakott de egykor szép színes házak és hatalmas új szállodák/ villák váltogatják egymást. A kikötőkben és elszórtan a városban is. Hangulatos kanyargós utcák, színes kedves kirakatok, bár azt meg kell említenem, hogy ez a városkép olyasmi mint "ahol a papok táncolnak"... Ha kicsit beljebb merészkedsz a városban már láthatod a fohíjakat, és a szegénységet, de a legutóbbi városnézői túráim során meg kell állapítanom, hogy ez mindenhol így van, leszámítva a észak európai régiót. 

Cabot egyébként minő meglepetés, de egy angol úr alapította, a 19. század elején. Leginkább halászatból élnek, ők is meg a környéken feketéllő pelikánok is. 

Nem csak az amerikai "husos bálnák" (vendégeink) körében népszerű nyaralóhely, hanem még a tengeri bálnák is idejárnak nyaralni alaszkából, ugyanis itt melegebb a tenger mint odafent. A tengeri bálnák 6000 mérföldet csorognak le és mint a bálnavadászaton megtudtam, 2 évente itt adnak életet kicsiny csöppségeiknek is.:)

Puerto Vallertát is a 19. sz.-ban alapították a spanyolok, korábban itt is halászatból és gyöngyhalászatból éltek.  Később hogy-hogy sem amerikai fennhatóság alá került és 1945-ben már a New-York times hasábjain hirdették, mint első mexikói nyaralóhelyet. 

1993-ra elérte a várost a helyi "privatizáció" és az írók, művészek által megihletett városban, az unatkozó amerikai potykáknak fillérekért árulták a telkeket. Persze, erre visszaigazolást is kaptam hiszen szerdán mikor egy étteremben egyedül ebédeltem volna (ismét), egy idős valószínűleg erősen unatkozó fószer, elmesélte, hogy 20 éve van egy telke itt, és ha már megvette időnként meglátogatja a helyet.

Úgy egyébként érdekesség de sok film készült itt, pl. a Predator őserdei jelenetei, valamint Richard Burton és Elisabeth Taylor is itt vásárolt szerelmi fészket.

Mindezt nem csodálom, mert ha a képeimet láttátok ez az a hely ahová én is visszatérnék nyaralni... A szó szoros értelmében. 

A csendes- óceáni sétány ugyanis lenyűgöző. Nem nagyon tudom összehasonlítani más egyéb hasonló tengerparti vagy tavi sétánnyal... A Csendes-Óceán talán nem véletlenül kapta ezt a nevet és rám kellőképpen nagy hatással volt. Gyönyörű, csendes,  nyugodt, harmónikus. A sétány tele van modern kedves szobrokkal, amik hiába idétlenek, beleillenek a látkébe, ahogy a kevésbé idétlen szobrok is.:) 

Mindkét város tele van jobbnál jobb programokkal, amik közül egy-kettőt tervezek megvalósítani majd, és beszámolni róluk. Szerencsére Puerto Vallertában éjszakázni is fogunk.. Ami közel sem hangzik rosszul....

Arriva-rrrríva Mekhiko kész vagyok rá, hogy megéljem az élményt.:)

7 nap 6 éjszaka

Ott  hagytam abba, amitől Anya üzeneteiből arra véltem következtetni, hogy aggódni kezdett, hogy jól vagyok-e bírom-e a lelki megpróbáltatásokat. Szerencsére Ő is csak annyira, ahogy minden anya szokott, mint írta... Még az a szerencse.:) 

Semmi pánik, mint ahogy az előző bejegyzésben is utaltam rá sok dolog van, ami jó kedvre derít, reményt ad/ tanulságos, olvassátok el ezeket is:

Minden nézőpont kérdése...

Ami egyeseknek a nyaralás kezdete amire hetekig hónapokig vártak, nekünk aki a hajón dolgozik egy újabb kimerítő nap, pláne, hogy a Spaban ez alapozza meg az heti bevételt. Szóval a "showtime" minden vasárnap újraindul hiába lennél nyűgös, csüggedt, mosolyogsz és bizony szórakoztatsz megállíthatatlanul. 

Igen, az emberbe berögzülnek a kitalált poénok hétről- hétre finomodnak, profin adod elő a műmosolyt, és kedvesen irányítod fel a haltekintetű molylepkeagyú amerikaiakat a Spa-ba anélkül, hogy hókon nyomnád és ráförmednél, hogy miért ilyen buta... Sőt még a a vicceiken is megtanulsz nevetni, hiába hallod ugyanezeket a vicceket minden nap. Igazából ez szórakoztat

elgondolkodtat, és elkeserít, de ez ellen nincs mit tenni túléled. 

Azt hinné az ember, ha már becsábítottam a tunyulni se rest amerikait, akkor már nyert ügyem van, hisz a CSÍ áramlik mindenütt akár vendégről akár rólam van szó... Ám a masszázs előtti higénia nem minden amerikai számára egyértelmű, így bizony néha jobban bírom levegő nélkül, mint a gyöngyhalászok bevetés előtt.

Szóval ilyen körülmények között, mint elcsüggedt aranyásónak drágakövet találni, olyan jól esik nekem is időnként olyan emberekkel találkozni akikben tényleg van értelem, humor, kellem, báj, optimizmus és küzdeni akarás.

Be kell látnunk, 7 nap és 6 éjszaka alatt nem sokat lehet megtudni kb. 2500 vendégről, de amit időnként ennyi idő alatt egy-egyről kiderült az megmelengette a "már-már megkeményedő" szivem:

Sok nagyon kedves idős házaspár jön nyaralni, leginkább kettesben és jó látni a szeretetet és a törődést, bizony sokszor szerelmet ahogy Ady mondaná "vénülő szemekben" felragyogó csillogást,  ahogy egymásra néznek, több évtized házasság után. 

 Mégis az egyik legmeghatóbb dolog pár hete történt. A recepción teljesítettem szolgálatot, mikor egy nem is annyira idős 50-60 év közötti férfi szeretett volna kezeléseket foglalni a feleségének. Miközben a számítógépes rendszerrel bajlódtam, gondoltam szóval tartom, és kíváncsiskodni kezdtem, hogy ünnepelnek-e valamit évforduló/ szülinap, hiszen általában mindenkitől csak ezt a választ kapom. Szó, szót követett. Kiderült, a feleség 5 éve küzd a rákkal, és ahogy a férfi fogalmazott: azt ünneplik, hogy az asszony még él. Pár órával később láttam a férfit, ahogy visszajött a feleségéért nehezen lehet leírni, amit a tekintetében láttam: de benne volt a remény, hogy a kezelés, amit az asszonynak fizetett, még itt tartja a szeretett nőt. Benne volt az az aggodalom, a törődés, a rajongás és persze a gondoskodás. Csendesen vonultak el, mégis boldognak tűntek mindketten - nekem meg kicsit összeszorult a szívem táján valami.

A másik történet promótálás közben esett meg velem, nem megható csak érdekes... A promóciós asztalom körül sündörgött egy idős  bár mégis nagyon nett hölgy. Miután 5 percig bolyongott a környékemen, bámészkodva, nézelődve megkérdeztem, segíthetek-e... Mire frappánsan csak annyit válaszolt, hogy azzal elkéstem, mert szeptember 19-én töltötte be a 93-at. Amire csak annyi volt a válaszom, hogy ejha én is akkor születtem csak kicsit később. Érdekes találkozás volt szeretnék így kinézni 93 évesen.:)

Mostanra a magyar nép is elszaporodott a hajón olyannyira, hogyha jól számoltam 23-an vagyunk. Jelentős népesség növekedés ahhoz képest, ami a Fantasy-n volt mert ott legjobb esetben is csak 12en voltunk. Ez a 23 fő megtalálható a pincérek, fotósok között, az oktató centerben, pl. az internet tudor is magyar, szóval nem nagyon vagyok magányos. Egész jól összebarátkoztunk, hajnalig tartó beszélgetések, közös programok edzések, mikor épp össze tudjuk egyeztetni. Különösen jó móka mikor unatkozunk a billiárd, amihez nincs elég dákó így rájöttem, a seprűnyél is hasznos dákó hijján ( nem félreérteni!:) ). Jót kacarászunk a lányokkal, olyan ősrégi "poénokon" mint amit a felvigyázó néninkkel és a tejjel játszottunk a bátyámmal annak idején. Ez esetben csak a szereplők változtak, a magyar fiúk és a sör ugyanis összenőttek ezen a hajón és ha elrejtjük a sört bizony az elég heves reakciókat vált ki a fiúkból. Ez is kellőképpen mulatságos, bár 10. alkalommal csakis amiatt mert még mindig komolyan veszik, hogy aggódni kell a sör épségéért.

Szóval jól vagyok, túl vagyok az első három hónapon... Ejj de gyorsan elrepült.:)