Ott hagytam abba, amitől Anya üzeneteiből arra véltem következtetni, hogy aggódni kezdett, hogy jól vagyok-e bírom-e a lelki megpróbáltatásokat. Szerencsére Ő is csak annyira, ahogy minden anya szokott, mint írta... Még az a szerencse.:)
Semmi pánik, mint ahogy az előző bejegyzésben is utaltam rá sok dolog van, ami jó kedvre derít, reményt ad/ tanulságos, olvassátok el ezeket is:
Minden nézőpont kérdése...
Ami egyeseknek a nyaralás kezdete amire hetekig hónapokig vártak, nekünk aki a hajón dolgozik egy újabb kimerítő nap, pláne, hogy a Spaban ez alapozza meg az heti bevételt. Szóval a "showtime" minden vasárnap újraindul hiába lennél nyűgös, csüggedt, mosolyogsz és bizony szórakoztatsz megállíthatatlanul.
Igen, az emberbe berögzülnek a kitalált poénok hétről- hétre finomodnak, profin adod elő a műmosolyt, és kedvesen irányítod fel a haltekintetű molylepkeagyú amerikaiakat a Spa-ba anélkül, hogy hókon nyomnád és ráförmednél, hogy miért ilyen buta... Sőt még a a vicceiken is megtanulsz nevetni, hiába hallod ugyanezeket a vicceket minden nap. Igazából ez szórakoztat
elgondolkodtat, és elkeserít, de ez ellen nincs mit tenni túléled.
Azt hinné az ember, ha már becsábítottam a tunyulni se rest amerikait, akkor már nyert ügyem van, hisz a CSÍ áramlik mindenütt akár vendégről akár rólam van szó... Ám a masszázs előtti higénia nem minden amerikai számára egyértelmű, így bizony néha jobban bírom levegő nélkül, mint a gyöngyhalászok bevetés előtt.
Szóval ilyen körülmények között, mint elcsüggedt aranyásónak drágakövet találni, olyan jól esik nekem is időnként olyan emberekkel találkozni akikben tényleg van értelem, humor, kellem, báj, optimizmus és küzdeni akarás.
Be kell látnunk, 7 nap és 6 éjszaka alatt nem sokat lehet megtudni kb. 2500 vendégről, de amit időnként ennyi idő alatt egy-egyről kiderült az megmelengette a "már-már megkeményedő" szivem:
Sok nagyon kedves idős házaspár jön nyaralni, leginkább kettesben és jó látni a szeretetet és a törődést, bizony sokszor szerelmet ahogy Ady mondaná "vénülő szemekben" felragyogó csillogást, ahogy egymásra néznek, több évtized házasság után.
Mégis az egyik legmeghatóbb dolog pár hete történt. A recepción teljesítettem szolgálatot, mikor egy nem is annyira idős 50-60 év közötti férfi szeretett volna kezeléseket foglalni a feleségének. Miközben a számítógépes rendszerrel bajlódtam, gondoltam szóval tartom, és kíváncsiskodni kezdtem, hogy ünnepelnek-e valamit évforduló/ szülinap, hiszen általában mindenkitől csak ezt a választ kapom. Szó, szót követett. Kiderült, a feleség 5 éve küzd a rákkal, és ahogy a férfi fogalmazott: azt ünneplik, hogy az asszony még él. Pár órával később láttam a férfit, ahogy visszajött a feleségéért nehezen lehet leírni, amit a tekintetében láttam: de benne volt a remény, hogy a kezelés, amit az asszonynak fizetett, még itt tartja a szeretett nőt. Benne volt az az aggodalom, a törődés, a rajongás és persze a gondoskodás. Csendesen vonultak el, mégis boldognak tűntek mindketten - nekem meg kicsit összeszorult a szívem táján valami.
A másik történet promótálás közben esett meg velem, nem megható csak érdekes... A promóciós asztalom körül sündörgött egy idős bár mégis nagyon nett hölgy. Miután 5 percig bolyongott a környékemen, bámészkodva, nézelődve megkérdeztem, segíthetek-e... Mire frappánsan csak annyit válaszolt, hogy azzal elkéstem, mert szeptember 19-én töltötte be a 93-at. Amire csak annyi volt a válaszom, hogy ejha én is akkor születtem csak kicsit később. Érdekes találkozás volt szeretnék így kinézni 93 évesen.:)
Mostanra a magyar nép is elszaporodott a hajón olyannyira, hogyha jól számoltam 23-an vagyunk. Jelentős népesség növekedés ahhoz képest, ami a Fantasy-n volt mert ott legjobb esetben is csak 12en voltunk. Ez a 23 fő megtalálható a pincérek, fotósok között, az oktató centerben, pl. az internet tudor is magyar, szóval nem nagyon vagyok magányos. Egész jól összebarátkoztunk, hajnalig tartó beszélgetések, közös programok edzések, mikor épp össze tudjuk egyeztetni. Különösen jó móka mikor unatkozunk a billiárd, amihez nincs elég dákó így rájöttem, a seprűnyél is hasznos dákó hijján ( nem félreérteni!:) ). Jót kacarászunk a lányokkal, olyan ősrégi "poénokon" mint amit a felvigyázó néninkkel és a tejjel játszottunk a bátyámmal annak idején. Ez esetben csak a szereplők változtak, a magyar fiúk és a sör ugyanis összenőttek ezen a hajón és ha elrejtjük a sört bizony az elég heves reakciókat vált ki a fiúkból. Ez is kellőképpen mulatságos, bár 10. alkalommal csakis amiatt mert még mindig komolyan veszik, hogy aggódni kell a sör épségéért.
Szóval jól vagyok, túl vagyok az első három hónapon... Ejj de gyorsan elrepült.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése