Szürreális álomba csöppentem tegnap reggelre. Az nagy nap eljött az álom valóra vált, de a megvalósulás valahogy mindig kicsit más mint amilyennek elképzeltem, dehát az élet ettől különleges élmény. A transfert a cég biztosítja a hajóhoz, hiszen nem az én hibámból kerültem ide, viszont a saját örömömre... :)
Így előző este óta a hotel portással a transfer-es céget próbáltam felhivatni, nem sok sikerrel. Picit így izgultam, de gyorsan bepakoltam és miközben készültem, az ablakomból megláttam egy hatalmas hajó sziluettjét a tengeren... Nem valószínű, hogy a Miracle volt, mert nem láttam a piros-kék klasszikus farkincát... de jó élőjelnek tekintettem, hogy ideje lenne sietni. Miután cégünk alapelve a professzionizmus... Gyorsan kirittyentettem magam az első benyomás kedveért.
Így siettem reggelizni, közben a portás sikeres kapcsolatot létesített a transferes céggel, akik közölték velem, hogy egy óra múlva felszednek. Az adott időpontban begördült egy 10 személyes kisbusz a hotel parkolójába és 15 perc múlva már a kikötő biztonsági kapuja felé baktattam.
A transferem több szempontból is rendhagyó volt:
A turnus közepén érkeztem
Cabo Saint Lucas tenderport, tehát kishajóval kellett átevickélni a hajóhoz.
A "biztonsági" kapu semmiféle senzorral sincs ellátva, se "röntgen" kapu se semmi semmi...
Nekem mint naivának mindez nem jelentene gondot, de mint kiderült tévedtem.:) Így úgy indítottunk, hogy a szigorú tekintetű morózus biztonsági őr ( előttem némileg a tekintélyét elvesztve) 5 percig vacakolt míg felhúzott egy pár gumikesztyűt. Majd nagyon hivatalosan kinyittatta velem a bőröndjeim és nagyon hivatalosan kereste...kereste...kereste... Majd megtalálta!... a kis barna nájlonzacskót... Erre nagyon szigorú arcot vágott... Álltam a pillantását és mosolyogtam... Hiszen ügyesen felfedezte a korábbi utaim zsákmány hűtőmágneseit...:) A második bőröndömnél már kissé megenyhült... És lassan megértette, hogy nem vagyok bűnöző, így pár perc múlva a tender csónakon ültem a bőröndjeimmel.
A hajós tapizáson már rutinosan estem át... Miközben a gangway kapujában ért az első deja vu...
A Carnival ugyanis a hajóit osztályokra bontja méret és felépítés szerint. A Carnival Legend és a Carnival Miracle ugyanabba az osztályba tartozik, így egzakt ugyanúgy néz ki a kettő (bár néhol a festés eltér).
(Azt, hogy ugyanúgy fog kinézni tudtam... De hogy ennyire...mintha nem is hagytam volna el a Legendet...)
A motozás után a crewofficeba küldtek a szobakulcsomért
Ahová általában a Spa managerem is érkezni szokott... Hát nem érkezett, és a crewofficeban megadták a telefonszámát és a kabinkulcsom, azzal a felkiáltással majd hívjam fel. Hívtam, nem vette fel. Furcsa érzés kerített hatalmába... Tudnak egyáltalán rólam?! Felmentem hát a Spa-ba bemutatkozni, ahol a többség eléggé meglepődött... A manager csak délután érkezett meg szóval nem sokat beszéltünk, de kedvesnek tűnt ahogy a többiek is. Estére pár magyarral is összefutottam, és persze megint belebotlottam pár régi délibábba a múltból, aminek hát örültem ismét.
A legjobb hír a műszakom végén ért, miszerint másnap Puerto Vallertában teljes szabadnapot kapok, így fáradtan de mosollyal az arcomon aludtam el...
És hogy milyen volt ott, holnap megírom Nektek azt is!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése