Reggel 9 körül agyoncsapva, de felébredtem. Egy teljes szabadnapom volt, amit mindenképpen ki akartam használni így nem mertem sokat aludni, ami a képeken is látszik... És nektek is oly nagyon feltűnt egyből.:) Kicsit fárasztó ez az utazás, de valamit valamiért. Gyorsan leszaladtam megreggelizni, és utánaérdeklődtem a már kinézett bálna sasoló túrának. Tudom, nevetséges, de olyan gyorsan váltottam az elmúlt pár hónapban tengereket, óceánokat, hogy fel se fogtam: Gyerekek, ez már a Csendes-Óceán!:)
Szóval, van itt bálna, pacsó(fóka) meg delfin meg minden minden...:) A bálna vadászat fél egykor indult "gyorscsónakkal", ami azt jelentette, hogyha bálnát látunk követjük és a nyomában maradunk bármi történik is... Izgalmasan hangzott. Már a kikötőből új élmény ért, a hatalmas pelikánok, és a fókák amik a kis csónakok közelében úsztak, majd egyszercsak az egyik hajó farában vettem észre egyet potyautasként.:)
Cabo Saint Lucas legnagyobb látványossága a tengerből kinyúló szikla kapu, amit gyanítom a tenger sós vize tört át... A fókákat mindez nem nagyon zavarja büdösen, egymáson elnyúlva pihennek, kellemesen lustálkodva.
Miután minket is eltöltött a pacsók elégedettsége figyelmeztettek, hogy tegyük el a fényképezőgépeket és kapaszkodjunk, mert most aztán indul a bálnavadászat. Kiérni a nyílt vízre pár perc volt csak, de ahogy a hideg sós víz az arcomba fújt valahogy többnek tűnt és közben nevettem magamon, hogy képes voltam fizetni ezért. :) aztán mintegy órán keresztül csak vártunk... Bálna sehol, a víz csendesen hullámzott körülöttünk, a távolban még 5 hasonló csónak várakozott mint miénk teljesen megtömött hasonló bálnalesőmadarakkal mint mi.:) Aztán egyszercsak megszólalt a wakie-talkie recsegő hangja és mi az instrukciók nyomába eredtünk. Végül a hullámokból előbukkant egy fekete hát... Majd sajnos egy fehérben játszó fekete bálna farok is, ami annyit jelentett... "Pont most ment el..." ... Levegőt vett, és 6-7 perc múlva "esetleg látjuk megint, jópár méterrel arrébb"... Mintegy 1-1,5 órán át követtük a bálnahátat, és mint kiderült azért nem ugrik- mert anya-baba- bálnapár van. Szóval sajnos nem láttam nagy mutatványokat 2,5 óra alatt de így is nagy élmény volt az egész, ugyanis amikor visszaindultunk egy-két delfin is felbukkant a vízből... (Azt meg sem említve, hogy visszafelé "csak" féladagnyi sós víz csapott az arcomba):)
Meglepően elfáradtam, és átfagytam, mire visszavittek a hotelba hiába volt kellemes 26 fok, a sebesség és a sós víz lehűti az embert. Vettem egy forró zuhanyt majd egy óra pihenés után úgy döntöttem ideje megvacsorázni valami jó kis helyi mexikói étteremben, hamár így helyben vagyunk.
Ekkora kellőképpen besötétedett, és hiába fedeztem fel reggel a környéket, azért egyedül olyan messzire nem mertem merészkedni, így betévedtem az első szimpatikus kerthelyiségbe. A képeket láttátok, szerintem nagggyon baba, egy dolog hibádzott, hogy nem mexikói hanem argentin étterem volt.:) Hamár így alakult, hàt maradtam... Nem bántam meg, a kiszolgálás jó volt, a kaja még finomabb, és a Margaritát is jól keverik, bár ezt most próbáltam életemben először.
A másik talán említésre okot adó dolog, hogy mennyire feltűnő jelenség lehetek úgy, hogy egyedül utazom. Szeretek utazni, egyedül is. Jó közben gondolkodni, aludni, másokat figyelni, találgatni ki- hova megy. Nem vagyok az a típus, aki csak mert egyedül utazom beszélgetést kezdeményezne fűvel- fával... De megfigyeltem az emberek valahogy kezdeményeznek velem.
Egyedül utazom, de egy két órás vacsora alatt szórakoztat a pincér( ami a dolga) és meginvitál egy amerikai nagymama vacsorázni az asztalukhoz, mert a 3 éves kisunokájának és a lányának is megtetszettem, hogy egyedül ülök egy asztalnál/ ki tudja miért... Alig akarnak az utamra engedni, a végén a kislány még kekszet is hozott.:)
Egyedül utazom, de a shuttle buszban beszélgetést kezdeményez velem egy finn házaspár... Akikkel összefutottam a rákövetkező napon is.
Egyedül utazom, de a tendercsónak "kismatróza" egyből a barátom szeretne lenni a facebookon... "Mert szép a szemem... (arcom csupa derű)"...és külön boldoggá tette mikor közös képet csináltunk(egyeseket könnyű boldoggá tenni):).
Szóval egyedül utazom... de azért szerencsére nem magányosan...:)
Ideértem, a hajón vagyok... Nem tudom hol milyen napszak nap van, de hamarosan mesélek Nektek erről is.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése