A biztonság elsődleges szempont, és csak röviden megemlítettem eddig… de úgy érzem, be kell mutassam ezt az oldalát is a hajónak, mert elég sokat töltünk ezzel kapcsolatos tréningekkel, ismétlőtrénigekkel, tesztekkel bemutatókkal és ismétlőbemutatókkal meg ismétlőtesztekkel ami az életem egy jórészét kitölti itt.
Először is minden cruise a vendégek számára egy kötelező biztonsági bemutatóval kezdődik, ami többek között nekünk is gyakorlás, mit kell tennünk, ha evakuálnunk kellene a hajót. Ez valamiképpen hasonlatos a repülőkön biztonsági utasításokat ballettozó stuardessek munkájához csak némiképp kicsit hosszabb és egyelőre nekem még balettoznom nem kellett a mentőmellényben.
Mindenkinek fix feladata van, amit egy kártyán rögzítenek, és betanítanak. Nekem konkrétan a színház-moziterem főbejáratánál kell állnom és irányítanom a vendégeket a különböző biztonsági pontokhoz.
A vendégeknek tartott bemutatókon elég csak láthatósági mellényt felvennünk nem kell mentőmellényt viselnünk csak a rutin tréningeken.
Remélem, az éles bevetésre az elkövetkezendő időkben sem kerül sor több okból is:
· Vészhelyzet esetén az egész evakuáló akcióra 15 percünk van,hogy mindenki elérje a pozícióját… nos a vendégek közelében sincsenek a 15 perces menetidőnek.
· Egy hónapja az egyik csak nekünk tartott tréningen mikor a gyönyörű narancssárga láthatósági mellényemben és a mentőmellényemben álltam a hajó legforgalmasabb pontján a következő utasításra várva, egy arra sétáló 15-16 éves fiú röhögve állt meg előttem és megkérdezett, hogy tényleg én fogom őt kimenteni…? Mire mondtam Neki, hogy remélem nem. J
· Nem tudom miért, de a training center munkatársai igencsak kedvelnek, éppen ezért az egyik próbagyakorlaton azt a fő feladatot kaptam, hogy én irányítsam hangosbemondóval a ”vendégeket” a kijelölt helyre. Nos ha ez élesben ment volna…: álltam a porond közepén és csak nevettem a többieken, akik közül az egyik szívinfarktust a másik bokatörést stb-t stimulált… A oktatók meg nevettek rajtam…
Egy szónak is száz a vége, remélem nem süllyedünk…J
Múlt hónapban végül Charlestonban egy nagy-nagy biztonsági főfőőőőfőőőnök látogatta meg a hajót, és erre napokig készültünk. A főfőnök, ugyanis szúrópróbaszerűen 3 embert kérdez meg, és aki nem tudja a választ, már csomagolhat is haza.
Gondolom nem meglepő, de az egyik ember természetesen szerény személyem volt(mondanom sem kell, hogy az első), amit szinte sejtettem előre… a kérdés viszont olyannyira egyszerű volt hogy lazán vágtam rá a választ… Mire hetekig tartó dicséretetben részesültem a Joel-től az oktatónktól.
A rendszert még nem sikerült kisilabizálnom, de a biztonsággal az összes hivatalnoknak, és hivatalos matróznak foglalkozni kell, akiket egy főbiztonsági főnök irányít. Mivel már említettem a matrózok többsége olasz, így nem újdonság hogy a biztonsági főnök is az. Mikor megérkeztem is olasz irányította ezt az „ügyosztályt” akinek a szőke terminátor evakulálását is köszönhettem. Ő a harmincas éveinek végén járó, méltó bundeszliga frizurával megáldott komoly ámde velem rendes fickó volt, aki első látásra is tiszteletet váltott ki a vele szembejövőkből. Ámde a szerződése neki is lejárt így új szicíliai munkatárs vette át a pozícióját.
Az új főnök (a nevét szintén nem tudom), mint ahogy az olaszok többsége igencsak jóképű erősen megőszült a negyven- ötven év közötti. Az akcentusa és a hangszíne, a keresztapáéhoz fogható viszont a járása egy felhúzott rugós paprikajancsiéval vetekszik, leginkább olyankor mikor a diszkóban táncol (valahol tisztában lehet vele, mert táncolni csak egyszer láttam)… Mindenesetre ez a két tulajdonság sokat ront a tiszteletre méltóságán. Ennek ellenére kedves, ámde szigorú és a humora kolosszális. Beszélgetni még nem nagyon beszélgettem vele, de valamilyen titokzatos oknál fogva Oliviával minket választott ki, hogy részt vegyünk a tengertúlélő oktatáson, ami egy hónapon keresztül fog tartani minden áldott nap.
Olivia örjöngött, én csak nevettem, mikor megtudtam hogy az oktatás egyik attrakciója a mentőcsónak vezetés lesz… szóval én élvezni fogom a többhetes „vizitábort” de továbbra is csak remélem… nem süllyedünk.J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése