Promótálok…

Eh be szép magyar címet adtam ennek a bejegyzésnek, de akárhogy is  a „reklámozom”.. valahogy mégsem teljesen fedi le a” promótálás” fogalmát.

Szóval ki ne emlékezne, Karinthy Frigyes: Lógok a szeren; című novellájára… aki nem emlékszik gyorsan pótolja be, ugyanis az életérzésem promózás közben hasonló, mint a fent említett műben, de ez kicsit később kifejtem és talán most is szándékomban áll éreztetni. 

Ugyanis ha már Karinthyt megemlítettem meg kell jegyeznem, hogy a honvágyam elég érdekes formában jelentkezik. Szóval az utóbbi pár hónapban nem nagyon voltunk magyarok a hajón mióta Niki hazautazott. Így magyarul nem nagyon beszélek itt, miután nem nagyon van kihez. Ebből következőleg valahogy olyan versek, dalok… filmidézetek jutnak olykor eszembe masszázs közben, hogy magam is elcsodálkozom rajta hogy emlékszem rájuk.  Egyébiránt ennek többnyire annyira megörülök, hogy magamban dúdolgatom/skandálom napokon át.

Így jutott eszembe ma promótálás közben a Lógok a szeren is… mikor a 3000 idióta amerikai kérdésre kellett válaszolnom.

Promótálok…

Tehát promótálnunk gyakorlatilag mindennap kell… és igen ez itt így működik, a „jólnevelt” mosoly, kedvesség hoz a konyhára (vagy stílszerűen a SPA-ba) pár extra vendéget, akik egyébiránt egyáltalán nem akartak a SPA-ban tartózkodni.

A promótálást a legtöbben büntetésnek élik meg, és mondanom sem kell …  gyakorlatilag meg is lehet ugyanis, ha nincs vendég, akkor menni kell mosolyogni és osztogatni, hogy később a vendéget fosztogassuk.

Tulajdonképpen én szeretek promótálni… amikor nem szeretek és ilyenkor tényleg büntetés:

·        Miután mindenki büntetésnek éli meg, van, hogy a kollégáim elfelejtenek leváltani, így korábban volt rá precedens, hogy két- három órákat töltesz ott vagy késnek, és hiába telefonálsz, nem jön váltótárs…

·        Vagy elfelejtenek váltótársat adni, mindenki „busy”… csak hosszas könyörgés után szabadulhatsz, mert a jóból is megárt a sok az eredmény ugyanaz hosszas ácsorgás.

Tehát promótálok…

A helyszín változó:

·        A kedvenc helyem a medence masszázs… mondanom sem kell miért: Szól a zene, meleg van, süt a nap, nagy a nyüzsi, mindenki vidám… és ha épp nincs kliens,- jókat lehet pletyizni az ott dolgozó munkatársakkal beleértve a biztonsági őröket is.:)

·        A másik favorit a Gangway ez csak mikor épp „szarttrapállunk”-/ partra szállunk, de mindenesetre felettébb szórakoztató, hiszen ennyi vicces hőgutát/ részeg/ megzakkant/ vagy egyszerűen csak amerikai túúúristát soha többé nem fogok látni.

·        A harmadik helyszín két szinttel lejjebb van, mint a SPA, ezt szeretem a legkevésbé… mert sajnos itt annyi izgalom nem történik, mint a többi helyszínen, és bizony néha unalmas.

Promótálok…

Hát bizony az amerikai turista külön besorolást érdemelne a Darwin féle evolúciós listán…

Sosem állítottam, hogy odahaza nincsenek hülyék, de legalább otthon az „állambácsi” gondoskodik róla, hogy úgy összességében, még az okosoknak sincs nagyon pénze nyaralni. Valamint nálunk működik a józan paraszti ész szindróma… és az a magyar hülyéken, nos, be kell látni nem is tudjátok, hogy mennyire sokat javít. Az amerikaiaknál ezt nem tapasztaltam. Ha itt valaki hülye, akkor AZ, menthetetlenül.

Szóval az amerikai túúúrista (persze, tisztelet a kivételnek, de most nem a kivételről van szó) angolja és érdeklődési köre leegyszerűsített, és ha nagyon gonosz akarok lenni, három dologra koncentrálódik:  (Az angolul nem tudó olvasóimnak adok némi szabad fordítást segítségül)

·         FOOOOD? (Kedves, hölgyem bocsásson meg, hogy a munkája közben zavarom, de meg tetszene mondani merre szervírozták fel az ebédet?)

·         Where is the restrooom? (Merre található a toálette?)

·         Is it free? (Ugye, hogy ugye, hogy nem kell ezért fizetni és ez is benne van a szolgáltatás árában?)

Promótálok…

Azért a gangway-hez visszatérnék még egy pillanatra… Szívem szerint videóra venném, de az mégsem szép dolog, így csak pár példával ismertetném miért is szeretek álldogálni annyira.

Ami a hőgutában mezizzent és a részeg turistában is közös mulatságos pont, a rendszeres betámolygás a „crew” folyosóra… ami egyrészt függönnyel van leválasztva, másrészt hatalmas betűkkel van kiírva, hogy csak a személyzetnek…

Ugyanez igaz, az ellenőrző szalagon felejtett holmikra is. Vagy a rendszeres ékszerek-cipők okozta bepittyegéstől megrezzent bestresszelt, vagy ártatlan,én nem csináltam semmit arcok csalnak némi mosolyt az arcomra.

A részegek között két típust különböztettem meg:

·         Nem szégyelli, hogy részeg, hiszen nyaral… és megteheti, hogy részeg ezért böfög, fingik, üvöltözik énekel, és élvezi, hogy a személyzet úgysem nagyon meri rendszabályozni, mert akkor a guest-szervízhez sem félénk felmenni, böfögni.

·         Alapvetően ez a típus se sokkal jobb mint az előző, a fingás böfögés ugyanúgy jellemezheti őket, de ők nem szokhattak hozzá a részegség gondolatához, a beengedő kapu előtt mindenképp megpróbálnak észrevétlenek maradni. Ez rendkívül gyorsan buktatja le őket, hiszen ilyenkor annyira elégedettek, magukkal, hogy vigyorognak mint a tejbetök, és dülöngélnek mint a kejfeljancsi… valamint ha a cipőfelvételre kerülne sor… nos 10-20 perces külön mutatványt jelent egy egyszerű strandpapucs felvétele is.:)

Promótálok…

Persze, mindez okoz némi irritációt is a szervezetemben, legfőképpen, mikor füllentésen kapom őket… és bizony ezek fillentenek rezzenéstelen arccal… legfőképp, mikor már ők is unják, hogy promótálok… és nem akarják elfogadni a promóciós papírt.

A kedvenc fillentéseim, mikor büszkén válaszolják, és engem akarnak ezzel megnyugtatni:

·         Köszi, már van egy…

·         Köszi, ma nem… (ez a kedvencem legfőképp mikor, az utolsó napon kapom ezt a választ este 6kor :) )

Tehát promótálunk… éjjel is, nappal is… példának okáért most mennem is kell, hiszen lejárt a vacsora szünet… és be kell rángatnom pár embert a Spa-ba, hamarosan jelentkezem. :)