Nos valójában be kell vallanom Belizeről a Wikipédia nélkül annyit tudtam volna életem végéig, mint egy átlagos belize-i polgár Magyarországról... mindaddig amíg nem keveredtem így a közelébe ahogy... és mivel idekeveredtem így már érdekelté váltam a "szűkebb" lakókörnyezetem megismerésében.
Ugyan bár meglehet, hogy Ti többet tudtatok alapvetően Belieze-ről mint én, de ha már itt vagyok engedjétek meg, hogy bemutassam úgy, ahogy nekem módomban állt megismerni, így kicsit talán más, mint amit a Wikipédián találnátok róla.:)
Szóval mint már mindannyiszor megemlítettem tender port,és ez mint egy negyed- félórányi utat jelent ladikkal a hajótól. Így igazából összesen egyszer mereszkedtem ki ezidáig mert leginkább aludtam(?!)... igen, aludtam.:)
Ebből már kitalálhattátok, hogy a porton konkrétan semmi érdekfeszítő sincs, pár giccsárust és nagyon nehezen fellelhető internetet leszámítva, amiért nem éri meg kimerészkedni.:)
( Azért a tucatszámra kapható "márványszerű" kőből kifaragott különböző színű és méretű falloszok felvetettek bennem néhány kérdést, dehát... Nahát... Nadehát!... Inkább mesélek másról:) )
Tegnapra már kellőképpen megcsapott a szárazdock szele, (meg lassan a guta is) és miután a szobatársam a hét végén távozik kirándulni invitált még úgy utoljára. Ezért is gondoltam, hogy a kirándulás talán le fogja kötni a figyelmem, pláne, hogy a maja piramisokhoz már a kezdetektől el szerettem volna jutni.
A hajó leszervezett túrájára fizettünk be, ami még a szabadidőnkbe is passzolt, hiszen 4,5 órás város- és templom néző túrát választottunk.
Ahogy a Wikipédián előtte tudatosan rákészültem, megtudtam, hogy az ország alapterülete hazánk negyede aminek jórésze még mindig rezervátum. Azt viszont már az idegenvezetőktől tudtam meg, hogy ország területét akárcsak a hollandok ők is megtoldották a tengerből leválasztott területekkel és ez az oka annak is, hogy nem tudunk így a part mentén kikötni.
Nem árulok el azzal sem nagy meglepetést, hogy közép- amerikai országként korábban több mint 100 évig brit koronagyarmat volt, így ennek nyomaként az egyetlen angol nyelvű állam errefelé.
Talán emiatt is, de nem elősször hallottam az amerikai vendégektől azt, hogy szeretnének, Beliezebe költözni, vagy, hogy ezt a kikötőt várják a leginkább. Ez nekem azzal az egy rossz tapasztalattal a hátam mögött, nem tűnt a legjobb ötletnek, és bár azóta átértékeltem az első véleményem, valahogy mégsem Beliezeben tervezem leélni öreg napjaimat.
Az ország politikai helyzete jelenleg viszont független, és módomban állt látni a miniszter elnök csodálatos tengerpartra néző vittyillóját, amit állítólag a jó közbiztonság miatt csak két őr őrzi, és a miniszterelnök maga jár bevásárolni a szupermarketbe. (Akárcsak Mátyás király) :)
A város építészete hasonló mint minden karibi térségben bár itt látható száz év körüli az időjárási viszontagságokat 100 év után úgy ahogy kiálló, mahagóni fából készült házakat is. Ugyanis annak idején és azóta is, mahagóni fa exporttal tartják fent magukat az itteniek.
Ha már építészet és kultúra, az elkényeztetett amerikaiaknak újdonságként hatott (nekem magyarnak nem), hogy sajnos ez sem egy gazdag környezet sokan laknak félkész házakban, és építgetik egy életen át mikor épp van miből.
A régi fővárosnak összesen 6 kerülete van(az új főváros Benopotan), és a legdrágább, természetesen a tengerpartra néző telkek, ahol egy kis házikóért 100 000$ is elkérhetnek. ( na már ezért sem ott fogok megöregedni).
Az infrastruktúra egyébként csapnivaló, földutak, lepukkant környezet. Az egyetem leginkább egy Halimba- Nagyvázsony közötti takarmányraktárra emlékeztetett, csak kicsit szebben/ feltűnőbben van lefestve.
Az első fél órában miközben az idegenvezetőre figyeltem így azon gondolkodtam, mégis mi ebben a helyben a különleges és miért fogott meg mégis kicsit még engem is már így a legelején, ahogy egyre távolabb zötyögtünk a kikötőtől. A tenger nem kék, leginkább pocsolyazöld mint a Balaton egy-egy nagy vihar után. Az interneten erre is találtam magyarázatot, miszerint a Belieze városnév a maja belix szóból is származhat, ami zavaros vizet jelent. Ez utalhat a város fekvésére is, ami Yucatan folyótorkolata mellett van, és sokkal ésszerűbb, mint a másik néveredet magyarázat, miszerint Peter Wallace városalapító nevének spanyol kiejtése...
Van egyfajta atmoszférája a helynek annak ellenére, hogy lepukkant. Így aztán magamban összegezve három kincset találtam:
Az állatvilág
A mezőgazdasága
Kultúrája... Azaz a több ezer éves maja piramisok.
Miközben a maja piramisok felé tartottunk egyre jobban elénk tárult a trópusi esőerdő, és egyre inkább szemerkélni kezdett az eső. Eközben kellemesen duruzsoltak az idegenvezetők és bár a 3 idegenvezetőből az egyikük kiejtése abszolút érthetetlen volt, azért megtudtam így is egy két hasznos információt, a röpke 1,5 órás buszút alatt. Többek között, az is kiderült ( na nem, nem az ég derült ki, csak a tény), hogy bizony jelenleg is esős évszak van, ami októbertől márciusig tart, és ilyenkor bizony kicsit "hidegebb" is van.
Az állatvilágból nem sokat láttam, persze, iguánát igen, meg vadon élő papagájokat és egyéb madarakat. Pár kecskét meg lovat, de az ugye otthon is van.:)
Ezenkívül 59 féle kígyó van, krokodilok, kajmánok, leopárdok, majmok, tukánok... moszkítók... Igazi dzsungel.:)
Miután nem dzsungeltúrára mentünk, az érthetetlen kedves idegenvezető bácsi csak hogy feldobja a műsort körbeadogatott pár képet az állat világról, megmutatta a nemzeti zászlót és a pénzüket, amiről természetesen II. Erzsébet arcképe mosolyog ránk, ugyanúgy ahogy a grand cayman-i bankókról is...
Észre se vettük és lassan bedöcögtünk az Athun Ha maja piramis köré kiépített parkolóba. A piramisok körül az idegenvezetőtől még kaptunk egy- két hasznos információt, de igazából ezeknek a dolgoknak utána olvasni érdemes, így ugyan füleltem, de leginkább próbáltam magamba szívni az élményt, hogy ott állok a a több ezer éves piramisok lábánál...
Az Athun Ha egyébként- sziklát/ követ és vizet jelent. Vulkáni eredetű kövekből épült, hagymaszerű építés technikával, ami azt jelenti, hogy a legrégebbi épület köré építették fel a többit. Ami érdekes, hogy van olyan épület amit valamilyen oknál fogva nem tártak fel, és abszolút érintetlen dombnak tűnik, ez a domb állítólag 13 emeletes.
A naptemplomban, és a kastélyban a termek állítólag nagyon kicsik.
A maják hittek az árnyékvilágban, amit Shibalba-ként emlegetnek. A helyet egyébként ha jól értettem, HJ Anderson tárta fel.
Jelenleg még 2 millió maja él szerte a világban, amiből 3 csoportot lehetett mindig is megkülönböztetni, ebből egy csoport még mindig hagyományőrző.
A gyors információnk után szabadjára engedtek minket és mintegy fél óra alatt megmászhattuk a naptemplomot és a legrégebbi épületet.
Mostanra megtanultam, hogy nincs történelmi hely/ múzeum árusok nélkül, így mielőtt visszamentünk volna a buszhoz még megkóstoltuk az egyik árusnál a helyi borkülönlegességeket:
Így Kesu (igen, a kesudió); sorell ( egy helyi virág) és feketeáfonya bort ittunk, majd siettünk vissza a buszhoz.
Visszafelé, a naptemplom is megmutatta az erejét, hisz ugyan kicsit elnyomott a buszon az álom, de mire felèbredtem, és visszaértünk a tendercsónakhoz már ragyogóan sütött a nap.
A drydock miatti izgalom figyelemerterelési hadműveletem így abszolút sikeresnek bizonyult, és mivel kicsit elcsúsztunk a kirándulás időpontjával csak egy röpke fél óránk volt elkészülni és szaladni a Spa-ba, hogy megtudjuk mi lesz a sorsunk a dry dock alatt... Hamarosan folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése