Hajónapló 3. rész... Még mindig messze vagyunk, de azért nem unatkozunk...:)

Október 3. 

Grönland felé vettük az irányt, útbaejtünk egy fjordot, ahol van egy település, amit dél körül értünk el. Állítólag ez a település a legészakibb lakott terület. 200an lakják és halászatból illetve vadászatból élnek. ( Meg szerintem a hasonló cruiseolókból mint mi:) ) Elektromos áram se nagyon van erre, mindenesetre, állítólag lehetőségünk lett volna innen képeslapot küldeni, de a managerünk elfelejtette megemlíteni... Hát sebaj, nem fontosh.:) 

Az első jéghegyet reggel 7:30kor láttuk, messze volt nagyon de kivehető és onnantól kezdve nem volt megállás. A hangosbemondóból folyamatosan kaptuk a kommenteket mikor melyik oldalon bukkan fel valami izgalmas természeti jelenség. 8 körül értünk a fjord kapujához és kezdünk befordulni, hatalmas monumentális hegyek voltak... Gleccserek és a vizeken úszó jégtömbök... Mondanom sem kell, mindenki az open decken volt... Dolgozók és vendégek egyaránt kattogtak a gépek... Zsongott a tömeg. Nem gondoltam volna, hogy ez ekkora élmény, de az. A vendégek túrakabátban leskelődtek, mi egyenruhában szaladgáltunk ki-be az opendeck és a Spa között. Mosolyogtak rajtunk és a rövid gatyánkon, képeket csináltak rólunk is!, de igazából a hajó szélvédett részein egyáltalán nem volt hideg, csak a hajóorrban. Esélytelen volt vendéget becsalni a Spaba ma, de igazából olyan nagyon ez minket sem érdekelt. Délután 5kor csorogtunk ki a fjord kanálisán, búcsút intve a hatalmas erős eróziónak kitett hegyeknek, amin a földkéreg rétegződése is kirajzolódott... (Halványan felsejlett valami azokból a 6-7-es földrajzórákból...:) ) 

Estére azért a légkondi erőteljes hatására már fáztunk kicsit, de a szauna munkaidőben is hasznosnak bizonyult, úgy kilenc tájt, mikorra már senki nem merészkedett a hajó 9. emeletére. 

Hasznos úgy egyébként, a lávakő melegítője is, fűtés gyanánt.:)

Október 4.

Qoqra...quatr... Qaqortoq... (Kiejteni rosszabbul tudom, pedig leírni sem volt könnyű...:) ) Szóval megérkeztünk Greenland! Az időjárással hatalmas szerencsénk volt, mert amint a képeken is látszik hétágra süt a nap, és minden ragyog. 

Kicsi város ez valószínűleg angol kacsák alapították az 800as években... Qvack quack... Bár ez csak az én sajátságos felvetésem.:) Igazából egy kacsával sem találkoztam erre.:)

A szokásos felderítő csoportommal indultam útnak, csatlakozott még Príma és Amelíta is, de ők később leszakadtak a csoportunktól és végül csak Martaval tértem vissza a fedélzetre úgy fél kettő körül. Igazából nem sokmindent tudok mesélni, hiszen azt hiszem a képek majd mesélnek helyettem is. Elő a falu/ lehet város?! Utcáit járva leginkább halimbai emlékek tolultak fel bennem. Leginkább mikor megláttam azt a kis lila biciklit( amiről csináltam képet is. Törött ablaküveg, de tisztaság, szépen lefestett házak, és helyi emberek szinte sehol. Mintha aludna minden, es csak a hajó vendég serege töltene meg egy várost. A kézműveseken kívül nem sok helyi embert láttam, üres utcák szép táj, mintha megint a National Geographic magazinjában lennék... A távolban a napsütés dacára ormótlan gyönyörű hatalmas jéghegyekkel. 

Hihetetlen, hogy itt vagyok... Hamarosan folytatom, és jönnek a képek is Canadában, türelem.:)