Miután a csoportunk 9 fős volt, két csoportra bontottak minket, egy vendégpárral, Olíviával és Shamisoval kerültem egy csoportba.:) Lehetőségünk volt külön- külön úszkálni a delfinekkel, illetve megtanítottak minket pár trükkre, amit a delfinek készséggel utánoztak. Miután 5-en voltunk egyszerre a vízben de csak két delfin volt a tengerből elkülönített medencében, így én egyedül úsztam. Megpróbáltam "kifárasztani" a delfint, de ő valahogy jobb úszónak bizonyult nálam.:) Ennek ellenére a szimpátia az első percekben kialakult olyannyira, hogy egyszer csak hanyatt dobta magát, mint egy aranyos kiskutya aki hassimogatásra vár. Végül mikor visszarendelték annyira nem akart otthagyni, hogy csak a második jelre úszott vissza.:)
A puszilgatásról, és az ölelgetésről külön profi fotós csinált képeket, amiket később meg is vásárolhattunk. Miután sosem keveredtemUgyan már régóta itthon vagyok, mégis sikerült egy-két igen emlékezetes élménybeszámolóval elmaradnom.:)
korábban ennyire intim kapcsolatba delfinnel igencsak zavarba jöttem és lányos zavaromban elnevettem az első röpke csókot. A második alkalommal hiába ment jobban ennek ellenére a delfin kicikizett... amire szintén be volt tanítva...:) Az önbizalmam nem sikerült elvennie, tündéri állatok.:)
Mivel semmiképpen sem szeretnélek megfosztani ettől Titeket, annak ellenére, hogy a facebookon némiképp nyomon követhettétek, most írásos beszámolóval és bővebb képi anyaggal egészíteném ki a képet, mert megérdemlitek... és mert a delfinek is megérdemlik.:)
Tehát a delfinekkel való találkozásra, már akkor izgatottan készültem, mikor megtudtam merre visz majd a hajó. Szerencsém is volt, hiszen élőben delfint már a hajóraszállásom első napján sikerült látnom, akkor még csak a hajóról egy pillanatra munka közben, és majdnem hangosan felsikkantottam a sok vendég között örömömben.
Ezután volt, hogy hónapokig nem láttam egyet sem, csak fényképről, és a korábban érkezett lányok élménybeszámolóiból tájékozódtam... és persze epekedve lestem a vizet hol egyedül, hol a többi lánnyal a hosszúra nyúló kevésbé zsúfolt napokon... álmodozva, reménykedve, hogy talán megint felbukkan egy. Hihetetlenül feldobott minket, ha olykor bizony tényleg, nagy ritkán, felbukkant a habokban játszadozó egy-egy szürke pajtás.
"Promótálás" közben, sóvárogva, "féltékenyen" néztem azokat vendégeket akik "I kissed a dolphin" feliratú pólóban mászkáltak a cruise vége felé... Tudtam, egyszer eljön az én időm... Nem tudtam hol, mikor de tudtam egyszer összebarátkozom velük ténylegesen is.:)
Október végefelé már éreztem nem halogathatom tovább a dolgot, hisz lassan a szerződésem is lejárt. A hosszú hónapok sóvárgása közepette sikerült kiderítenem, hogy két helyen van lehetőség delfinnel úszni. Az egyik Nassau álompalotája az Atlantis, a másik pedig a csendesebb, lelakott gyártelepnek tűnő Freeport amit sokszor még partraszállásra sem méltattam a fent említett okok miatt.
Lassan összeállt a delfinnel úszó csapatunk is, és 5-en lelkesen belevetettük magunkat a szervezésbe.
Végül Freeport mellett döntöttünk. Megtudtam a hajón a kirándulásokat szervező, csoport vezetőjétől, hogy Freeporton a delfinek lelki világára is jobban odafigyelnek, biztosítanak nekik pihenőidőt a csoportok között, míg Nassauban elérhető szolgáltatást egy mcdonald's-i étteremhez hasonlította. Rá bíztuk magunkat, bár sosem tudtam, meg, hogy az Atlantis-os program tényleg annyira tömeghisztérikus-e.
A manager-ünk jóindulatúan könnyedén adott nekünk szabadidőt, ráadásul nekem egy korábbi tanfolyam miatt kicsivel többet is, mint ahogyan egyébként kellett volna. Így az egyetlen aggodalomra adó okot a korábbi, és az azon a héten tomboló esős időjárás jelentette, ami miatt izgulhattunk, hogy az utolsó pillanatban ne fújják le az attrakciót.
Az idő ugyan kissé felhős volt azon a freeport-i reggelen, amikor reggel 8-ra a korai kelés miatt hullafáradtan de a cél érdekében összegyűltünk négy utassal és ötöd magunkkal a hajó előtt. Gyors fényképezkedés után, izgatottan ültünk be a kisbuszba és egy 20 perces buszút eredményeképpen egy újabb gyűjtőhelyszínen találtuk magunkat. Az út nem volt túl lenyűgöző addig, hisz csak kémények pár csoffadt pálmafa és Magyarország bányavárosaihoz vezető hasonló utak vezettek odáig. Ennek ellenére a helyszín már jobban tetszett.
Egy kisebb kikötőbe érkeztünk és addigra már a nap is sütött, itt még egypáran csatlakoztak hozzánk, majd ismét egy 20 perces hajóút következett. A képekből Ti is láthatjátok mire döbbentem rá, Freeport bizony jóval több mint egy ócska gyártelep, és a látszat bizony néha csal.
A víz olyannyira tiszta lett, hogy ugyan nem fehér cápát de a cél felé közeledve egy kisebb cápát (talán pöröly?) sikerült megpillantanunk.
Ahogy megérkeztünk, komoly agytágításon kellett részt vennünk, sosem gondoltam volna, hogy delfinnel úszni ennyire bonyolult...:) No persze csak a delfin biztonsága érdekében.:)
Az akciót egy-két búcsúugrással zárták, majd utána megnézhettünk egy két egzotikus papagájt akik közelebbről megnézve annyira nem barátságosak mint a delfinek.:)
A visszafelé út sokkal-sokkal gyorsabbnak tűnt, és lassan várt ránk a délutáni műszak is, de életem egyik legnagyobb élményével a hátam mögött egy cseppet sem bántam.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése